Szerelmi bánat – Kiket sújt jobban?
Elhagytak! Van aki nem élt már meg ilyet? (Leszámítva azt a magát „büszkének” tartó embert, aki mindig csak másokat hagy el.)
Amikor elhagyva érezzük magunkat, akkor több negatív érzelmet élünk át egy időben. Érezhetjük úgy, hogy becsaptak, hiszen sok szerelem úgy kezdődik, hogy „Innen kezdve örökké”. Másrészt úgy érezhetjük, hogy: „Nem vagyok elég értékes, hiszen valamiért csak elhagyott a szerelmem!” Azután olyan kisebbítő gondolatot is megfogalmazhatunk, hogy „Na ilyen is csak velem fordulhat elő.”
Mind ezekben az a közös, hogy kisebbnek, értéktelenebbnek, reménytelenebbnek érezzük magunkat. Ez mindenkit érint, de kik azok, akiket egyenesen lesújt? Ilyen kérdéssel találkozva a pszichológus feltalálja magát és válasza azzal kapcsolatos, hogy azokat, akikkel már sokszor fordult elő vagy akik gyengébb idegzetűek. Ebben akár lehet is valami, ejtsünk azonban szót valami alapvetőbbről, amit ebben a témában alig szoktak említeni, ez pedig a boldogság tere, pontosabban az, hogy mekkora tere van egy embernek a boldogságra.
A boldogság tere
Teljesen normális és tinédzsereknél gyakran megfigyelhető, hogy amikor szerelmesek lesznek, akkor minden más az életükben veszít a fontosságából: iskola, szülők, család, sport, hobbi és gyakran még a barátok is. Ez túlzó leegyszerűsítés, de a boldogságnak minimum annyi forrása van, ahány dologgal az ember foglalkozik. Nevezzük ezeket a különböző dolgokat a boldogság terének. A boldogságnak forrása lehet a sikeres vagy akár csak az örömmel végzett sport is, a családi program, a hobbi, a barátokkal töltött idő, a tanulással elért eredmények, munkahelyi sikerek és még annyi minden más is.
Ha az ember a szerelem intenzív időszakában abbahagyja művelni a boldogság egyéb területeit, akkor leszűkíti a boldogságot egyetlen egy dologra, ami a szerelem. Így az abban őt érő esetleges csalódás sokkal súlyosabban fogja érinteni, mivel a többi dolgot, mint a boldogság egyéb forrásait már nem tartotta életben.
Természetes, hogy a szerelmesek szeretnék a lehető legtöbb időt egymással tölteni, azonban sokkal erősebbé teszi a párkapcsolatot az, ha nem két általában tétlen ember szerelmes egymásba, hanem ha olyanok, akik az élet egyéb területein is boldogságukat lelik tevékenységeikben. Ezért elég rövidlátó, amikor a pár egyik tagja úgy igyekszik kisajátítani a másikat, hogy az hagyja abba, amiben eddig sikeres volt és eléri, hogy a másik távolodjon el például sporttól, zenétől, csapattól, iskolai élettől, korábbi barátoktól.
Értékünk és “szeretve lenni”
Az ember igazi értéke nem abban rejlik, hogy a másik mekkora szerelemmel rajongja körül, hanem abban, hogy ő maga mire képes. Ezért bár az érzelmek között elsődleges jelentőségű a szerelem, de maga a szerelem önmaga a fontossága ellenére sem elég ahhoz, hogy valaki pusztán ettől értékes legyen. Persze ezt sokan nem így élik meg, hanem úgy, hogy „Ő szeret, tehát én értékes vagyok”, ha pedig a másik kilép a kapcsolatból, elhagyja, akkor rögtön ennek az ellenkezőjét érzi: „Nem szeret, tehát nem sokat érek.”
Bár a szerelmet nem helyettesíti sem iskola, sem sport, sem barátok, sem hobbi, ettől még igencsak jól jönnek más, jól működő kapcsolatok, tevékenységek akkor, ha a szerelemben csalódás éri az embert, mert azokban legalább fenntartja a sikert. Ez is segít átvészelni azt az időszakot, míg készen nem áll majd egy újabb kapcsolatra és be nem teljesedik egy másik szerelem.
Kisajátítás
Ami a sikeres területeket illeti, házasságban sincs ez másképp, s ezért elég rosszul teszik fiatal házasok, ha az esküvő után arra törekszenek, hogy életük eddigi minden vonatkozását megváltoztassák. Ami jól ment, azon nem kellene változtatniuk! Persze ahhoz, hogy több időt tölthessenek együtt, fel kell áldozni pár dolgot, de mindent?! Azt nem!
Két, az életük egyéb vonatkozásaiban sikeres ember a házasságban még sikeresebb lehet. Nem kell ugyanis bizonygatniuk egymásnak, hogy milyen fontosak is ők: pontosan tisztában lehetnek értékeikkel, így aztán sokkal könnyebben törődhetnek a párjuk értékeivel. Minél inkább a másik megbecsülésével foglalkoznak, semmint saját értékeik hangoztatásával, annál jobb életük lesz együtt.
Elég szomorú, amikor egy párkapcsolatban vagy házasságban a lány vagy a srác azzal tölti ideje nagy részét, hogy rávegye a másikat sikeres dolgainak abbahagyására. Ezt persze gyakran úgy indokolják, hogy „én csak szeretnék többet veled lenni”. Persze, hogy szükség van elegendő együtt töltött időre egy boldog szerelemhez, de fogj azonnal gyanút, hogy jó irányban haladtok-e, ha azt veszed észre, hogy mindent abba kellett hagynod, amit eddig szívesen csináltál.
Sikeres a párom
Létezhetnek a szerelemnek olyan szakaszai, amikor tényleg alig akarunk mást látni, mint „Őt”, viszont a másik teljes kisajátítása rabságba taszítja. Az igazi szerelem viszont teljesen önkéntes és a pár pontosan annyi időt tölt együtt, hogy kettesben is boldogok legyenek, miközben elégedetten vehetnek részt más egyéni vagy csoportos tevékenységeikben is. Amikor így tesznek, azzal hosszabb párkapcsolatot vagy házasságot alapozhatnak meg, mintha kisajátítanák egymás.
A végkövetkeztetés egyszerű: azokat sújtja jobban egy szerelmi csalódás, akik más dolgaikban sem boldogok, s így egy ilyen nehéz helyzetben nincs életüknek egyetlen területe sem, ami enyhíthetné veszteségüket. Ezért jól teszi az ember, ha nem csak a szerelemben sikeres, miközben igenis törekszik létrehozni és fenntartani egy boldog szerelemet!
