Ki miatt vagyunk boldogok?
Ki miatt vagyunk boldogok? A kérdés nem teljesen pontos, mert helyesen így hangzik: „Ki hozza létre a boldogságot?”
Az ember boldogságának látszólag rengeteg forrása létezhet. Valaki azért boldog, mert szereti őt a párja, másvalaki azért, mert felvették egy iskolába. Azután boldog az ember, ha egy jó helyen nyaralhat, vagy csak lát egy szép naplementét. Nehezebb anyagi körülmények között pedig boldogság, ha sikerült beszerezni a tüzelőt télire.
Boldogság, egy személyes sportsiker vagy csapatban elért teljesítmény. Ugyancsak boldogok vagyunk, ha gyerekünk jól szerepel egy iskolai műsorban vagy csak jó jegyet hoz haza. Sokan ismerik azt a boldogságot is, amikor a kisgyermek először tesz meg pár lépést, vagy ejt ki szavakat. Úgy tűnik, hogy sokkal több lehetőségünk van boldognak lenni, mint amit a hétköznapi beszélgetések sokszor negatív témái indokolnak.
Mindig van valaki?
Az előzőekben felsorolt boldog pillanatok vagy időszakok még mindig nem árulják el, hogy „Ki miatt vagyunk boldogok?”
Kapásból azt mondhatnánk, hogy ha gyermekünk megteszi első lépéseit, akkor miatta vagyunk azok. Ha országunk egy sportolója nyer egy érmet az olimpián, akkor pedig őmiatta. Amikor meglep minket valaki a születésnapunkon, akkor ő okozza örömünket, ha pedig szivárványt látunk, akkor nem tartozik hozzá személy vagy van, aki Istent nevezi meg ilyenkor annak, akitől ez ered.
Amikor személyes sikert hozunk létre, akár munkahelyit, akár iskolait vagy sportbelit, akkor akadnak személyek, akik hozzájárultak eredményeinkhez. Ilyenkor azonban többnyire magunkat is úgy tekintjük, mint aki tett a boldogságért – leszámítva azokat, akiknek olyan kicsiny az önbecsülésük, hogy számukra még a személyes sikereikért is másoké a teljes érdem.
Ki miatt vagyunk boldogok?
Mindezen előző okokat senki sem cáfolja – egyebek mellett már csak azért sem, mert az a minimum, hogy elfogadjuk valakitől a saját magyarázatát boldogsága eredetére. Annyi azonban ide kívánkozik, hogy egy személyt gyakran kihagynak akkor, amikor arra gondolnak, hogy “Ki miatt vagyunk boldogok?”
Ő pedig éppen az a személy, aki boldog. Ő az összes fenti esetben, és minden más esetben is, amikor boldog, szintén forrása boldogságának. Nehéz lenne ugyanis boldoggá tenni valakik, aki ellenáll ennek. Fordítva viszont nagyon igaz, hogy aki maga is létrehozója a boldogságnak, az könnyebben lesz boldog. Sokan voltak már olyan nyomott állapotban, hogy egy gyönyörű szivárvány látványa sem vidította volna fel őket.
Nem játszunk Istent
Bármilyen szintű önteltség nélkül is elfogadhatjuk, hogy magunk is teremtői vagyunk magunk és mások boldogságának. Ez nem jelenti azt, hogy elvitatnánk bárki mástól annak lehetőségét, hogy hozzájáruljon boldogságunkhoz. Azt azonban jelenti, hogy legalábbis nem várjuk tétlenül, hogy jórqa forduljanak vagy jól menjenek dolgaink.
Nehéz olyan embert boldogítani, aki annyira lemondott magáról, hogy nem tervez, nem cselekszik, mert ő eljut oda, hogy nem hisz és nem bízik.
Az élet negatív hatásai miatt tűnhetnek megoldhatatlannak vagy egyenesen kilátástalannak a dolgok, de olyankor sem szabad elfelejteni, hogy múlnak rajtunk a dolgok. „Mindenki kovácsa a saját szerencséjének.” Kaphatunk tehát támogatást lentről vagy fentről, de élni mi tudunk vele. Ha ezt nem tesszük, felesleges másokat okolni a boldogtalanságért.
