Pénzbe fulladt ügyvezetők
Láttál már üzletembert elbukni? Láttunk párat. Ha észleljük másokon a bukás jeleit, akkor jól tesszük, ha ne engedjük tovább azon az úton, amin halad! Miért?
Mert a cégek alapítói és ügyvezetői túl értékesek a társadalom, egy ország vagy egy nagyobb térség számára. Ők hozzák létre a munkahelyeket és az ő kitartásuk miatt vannak befizethető adók egy országban, amiket döntéshozók azután jól vagy rosszul elosztanak, de erre most nem térünk ki.
Az üzletember bukásának számos más módja is lehet, de ma csak egy kísérő jelenségét emelek ki, ami túl látványos ahhoz, hogy észre ne vegyük. Egy jó vezető képes akár hosszú éveken át kitartóan dolgozni célok elérésén. Hátterében gyakran van egy család, gyerekek, feleség – elnézést, hogy most nem az üzletasszonyok oldaláról nézzük a dolgokat. Néha halad előre az üzlet, máskor nem eléggé vagy akár hanyatlik. Van úgy, hogy hajszálon múlik a cég megmaradása, aztán egyszer csak a kitartást siker koronázza, a cég stabilizálódik egy jó szinten vagy akár kifejezetten jól kezdenek menni a dolgok.
Dől a pénz
Láttad már azt a képet, amikor a kutya acsarkodva ugatja a kerítés másik oldalán haladó gyalogost, azután teljesen megdöbben, hogy véget ért a kerítés és hirtelen tanácstalanul elhallgat? Abbamarad a kitartó vicsorítás, a kutya elhallgat. Világos, hogy ez nem a legjobb hasonlat, de melyik ügyvezető vagy tulajdonos ne szeretné eljutni oda, ahol a cég a hosszú megfeszített munka után már csak ketyeg tovább, ütemesen egy magas bevételi és nyereség szinten, miközben neki magának már nem kell megfeszülnie?
Ha eddig nélkülözte a család az apát, a férjet, akkor ugye itt lehetőség, hogy emberünk több időt töltsön a feleségével és a gyerekeivel, ha nem olyan szerencsétlen, hogy azok közben felnőttek és már ki is repültek a családi fészekből.
Mi lesz a családdal?

Találkozhatsz olyan üzletemberrel, aki ezen a ponton elfelejti, hogy munkájához mekkora stabil alapot jelentett idáig a felesége, barátnője vagy párja – nevezzük akárhogy. Úgy érzi, hogy ő annyi mindent elért, akkora „májer”, hogy sokat megengedhet magának. Ezen a ponton esetleg már kevésbé fontos számára a családi összetartás, hiszen a cégben jól mennek a dolgok. Megengedi magának vagy kifejezetten úgy alakítja, hogy bekerüljön egy másik nő az életébe – általában egy fiatalabb. Persze „lazíthat” még más dolgokon is – több pia, drog, szerencsejáték -, de most csak nézzük ezt az új nő a láthatáron dolgot.
Volt egy nő, aki leélte vele az életét és igen, ez a nő joggal elmondhatja amit ócska brazil szappanoperákban is többször hallhatunk: „rád áldoztam a fiatalságomat”, de ezúttal egyáltalán nem alaptalan, amit mond. Kitartott a férje mellett „jóban-rosszban”, s eleinte ugye több rosszban, mint jóban.
Most, amikor már nem nehezednek a cégre és a családra nyomasztóan az üzleti ügyek, rendezettebbek a pénzügyi viszonyok, van elég jó munkatárs a cégben, hogy ne kelljen hazavinni semmilyen munkát, most ez az asszony ne élvezze az évek jutalmát, mert emberünk már révbe ért az üzlettel és „elszállt az agya”?
A szőke nő és a dzsip
Na, ez a biztos módja a kudarcnak és annak, hogyan rombolja le a céget, amit nehéz munkával felépített. Mert hiheti azt, hogy a felesége nincs megcsalva, ha nem tud róla. Gondolhatja, hogy nem jön rá két napos bécsi kétes kirándulásai valódi okára és valóban, akár a feleség tényleg nem gyanít semmit. Miért is tenné, hiszen a férj tíz vagy húsz évig hűséges párja volt. Van azonban legalább egy valaki, a szóban forgó emberünk, aki pontosan tudja, hogy hálátlan és hűtlen a párjához, s hogy azzal „viszonozza” annak kitartó támogatását és szerelmét, hogy most, amikor a sikerben osztozhatna vele, inkább új nő után néz. Néha ez nem is rejtetten történik, hanem emberünk egy még nagyobb dzsippel és a hozzá tartozó „növelt idomokkal” ellátott fiatal szőkével vagy feketével kezd furikázni, akár titokban, akár nyilvánosan, azután válás, meg ilyesmi.
Az előző bekezdéssel egy rakás üzletember nem ért majd egyet. Azt kérdezik, hogy mi köze a hűtlenségnek az üzlethez? Nos, csak annyi, hogy aki az élete egy fontos területén nincs cserében a partnerével, annak ez kihat az élete más területeire is. Mit jelent az, hogy cserében lenni? Körülbelül azt, hogy ha kapunk valamilyen értéket, akkor minimum annyit adunk is. A jó csere az etika egyik alappillére. Aki felesége tíz évig tartó támogatását, hűségét, szerelemét úgy hálálja meg, hogy elhagyja vagy megcsalja, az hűtlen önmagához is és ezen keresztül hűtlen a cégéhez, de még a kedvenc foci csapatához is, ha van neki olyan.
Etikátlan a házasságban, de erkölcsös az üzletben?
Nem kötnék szerződést valakivel, aki azzal dicsekszik, hogy csalja a feleségét, mert ha olyan közeli hozzátartozóját becsapja, akkor hogyan bánik el egy idegennel vagy egy ismeretlen ügyféllel? Nem tűnik hitelesnek a párosítás, hogy valaki etikátlan cégvezető, de erkölcsös üzletember.
Persze leggyakrabban nem olyan látványos az összefüggés, hogy észrevegyék, hanem a puszta balszerencsének tudják be, hogy azután elkezdenek zuhanni. Még az is lehet, hogy a cég sokáig egész jó muzsikál, de személyesen neki már annyi. Azután sor kerül a cégre is, a bevétel csökken, a virágzó cég helyén már csak egy romhalmaz emlékezet arra, hogy valamikor is sikeres emberek dolgoztak.
Egy megátalkodott gonosztevő talán jól érezné magát azzal, hogy kirúgja a feleségét, aki mindvégig támogatta és talán még a biznisz sem változna nagyot, de egy rendes fickó szembekerülne a saját magáról alkotott képével és elkezdené pusztítani magát, a lehetőségeit, ideértve az üzleti környezetet is. Ez még akkor is így van, ha ez az érzés vagy az erről szóló gondolat nem kerül nála tudatosan a felszínre.
Nem léphet ki
Az ember nem léphet ki csak úgy büntetlenül azoknak az embereknek a köréből, akik sikereinek a kovácsai voltak. Talán nem lesz azonnal szembeötlő, de egy ilyen lépés egy későbbi bukáshoz vezető út eleje. Ha van egy ügyvezető barátod, akkor talán szüksége volt már rád a bajban, adtál neki valami tanácsot, de bölcs baráti szavakra annál nagyobb szüksége még sosem volt, mint amikor majd hirtelen vagy lassan, de stabilan, magasra kúszik a bevétel.
Ha e sorokat olyan cégvezető olvassa, aki már jó ideje magasan van a cégével, az azt mondhatja: Tényleg? Van ilyen? Miért kell ezt nekem megmagyarázni? Én etikus vagyok. Nekem természetes, hogy most is hűséges vagyok a páromhoz!
Akkor ő valóban egy etikus ember, azonban nézzük csak meg körülöttünk azokat a cégeket, amelyek magasra íveltek, azután a közelmúltban egyszer csak lehanyatlottak és az okok között megtaláljuk majd a hűtlenséget. Hogyan? Szóval mást is? Persze, de e sorok nem a korrupcióról, alkoholról vagy más ön- és cégpusztító eszközökről szóltak, hanem csak egyről, a hűtlenségről.
Nem is annyira utószó:
Az etika mellett vagy annak részeként pedig emberünk igencsak jól teszi, ha a siker csúcsán kitűz egy újabb üzleti célt, hogy a játszma ne a párkapcsolat területére essen vissza. A házasságban nem kell a játszma, ott elég a harmónia.
Javaslat: Hozzuk divatba az etikát!