MagazinOlvasóink boldogságról

Mi az életfilozófiád?

Mi az életfilozófiád? Most a sajátomat fogom Veletek megosztani. Nyomot hagyni a világban. Valami maradandót, ami mások javát szolgálja.

A boldogságkeresés: megtalálni a legegyszerűbb mindennapi teendőkben is, ami mosolyt csal az arcomra, és persze a többiekére. Közösen nevetni, együtt lenni, ez is ide tartozik. Keresni az értelmet, a helyzet fölé kerekedni, és távolabbról ránézni a dolgokra, magamra, elkerülve ezzel azt, hogy apró dolgokon feleslegesen fennakadjak, rágódjak.

Megtalálni a célt: és a célhoz vezető kisebb alcélokat követni, ezeket értékelni, elégedettnek lenni. Úton vagyok, és közeledek! Már az út is élvezet, ami elvezet a célomhoz. Időként megkérdezni magamat? Boldogabb vagyok, mint voltam? Ha nem, akkor csak a rutint ismétlem, és rutinszerűen élek.

Megélni mindent: azt is, ami fáj, azt is, ami bánt, ha sírni van kedvem, kisírni magamból. Folyamatában látni a múltamat, a jelenemet, és a jövőmet. Mindazt, ami azzá tett, ami vagyok, minden emlékem az enyém, és nem veheti el tőlem senki. Hálásnak lenni: minden apró mozzanatért, az életemért.

Meglátni a csodákat, keresni őket, mert körülöttünk vannak: a napfényben, a természetben, egy őszinte tiszta tekintetben, a napfelkeltében, a kedves szavakban, egy-egy elgondolkodtató idézetben, filmben, könyvben, ami megragadja a lényeget, jobban, mint én valaha meg tudnám fogalmazni.

Rácsodálkozni a dolgokra, újból és újból, mert ez tudja megízesíteni a megszokott látványt, ez tud minden alkalommal valami újat hozzáadni a megszokotthoz. Fejlődni és fejleszteni magam, azáltal, hogy új dolgokhoz nyúlok: kipróbálni, hogy mi az ami illik a személyiségemhez és abban haladni előre.

Helyzetbe hozni magam, és nem hagyni, hogy belerekedjek valamibe, ami már nem működik, ami kiüresedett. Hinni, reménykedni, bizakodni: optimistának lenni. Megéri áldozatot hozni másokért, mert az amit másokért teszek, az visszavetül rám. Soha nem lesz tökéletes a partnerem, de én tudom annak látni.

Mások megismerése, és elfogadása, saját magam elfogadásával és megismerésével kezdődik.

Sosem késő elkezdenem, minden egyes nap új lehetőségeket rejt: minden reggel tiszta lappal indulhatok, több lehetek, és adhatok magamból a világnak.

Fontos a családom. Fontosak a gyökereim, ott van dolgom ahova születtem. Fontos a szerelem, ez viszi tovább az életet. Hiszem, hogy van életen át tartó szerelem, és a házasság is egy életre szól. Nem vagyok „sztereotípikus”, mindig kiderül, hogy tévedtem!

Sokszor érzem magam gyengének, de nem bántom magam ezért. Az élet véges, és rajtam múlik, mennyire használom ki mindazt, amit kaptam. Amit választottam, a pszichológia egy hivatás: hív. Nem csak munka, hanem az életfelfogásom része.

Mindenben a mértékletesség felé törekszem, bármi ami túlzásba van víve eluralkodik az emberen. Megismerni magamat egy életen át tartó folyamat: kíváncsisággal szemlélni az életet hatalmas ajándék. Meglátni a másik emberben az értéket, amivel egymást kiegészíthetjük, az az igazi kincs.

 

Horvát Barbara, viselkedéselemző, mesterszakos pszichológus hallgató (SZTE)

 

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.