Mi a jó munkahely titka?
Amikor reggel az álombirodalomból visszatérünk a valóság terébe, mindig rendezzük gondolatainkat, így biztos felmerülnek az adott nap feladatai, melynek zöme a napi munkához köthető. A mai közösségi internetes oldalak tanúsága szerint a pénteki örömünnepet a többségnél a szomorú hétfő várása követi.
Vajon miért alakult ki ez a különös szokás? Amikor még hazánkban mindenkinek kötelező volt a munkába járás, akkor ezt még lehetett értelmezni, igaz: értelme akkor sem volt. De ma, amikor az ember bármikor elvesztheti a munkáját és egy új munkahely megtalálása hatalmas kihívás, szinte érthetetlen és megmagyarázhatatlan.
Az ember képes arra, hogy gondolatait, ötleteit megformázva új értéket alkosson. Ha úgy érzi, hogy ezt kényszerből teszi, akkor ehhez sötét elképzelések társulhatnak. Egyik nagy tanítóm ezt úgy szemléltette, hogy ha egy kőműves reggel dühösen csapja a téglát a félkész falra és azt gondolja, hogy ezt büntetésből végzi – az pesszimista gondolkodás. De ha valaki ugyanezt annak tekinti, hogy minden újabb téglával még szebbé válik az építmény – az optimista világszemlélet és közelebb van a boldogsághoz.
A mai világban csak az a vállalkozás lehet sikeres, amely termékeit, alkotásait sikeresen értékesíteni tudja. Ez igaz egy cégre, és igaz egy személyre is. Ha munkánk során magunk előtt tartjuk a célt, hogy minden apró kaviccsal, tevékenységgel azt a csoportot gazdagítjuk, amelyhez tartozunk, és amely így egyre sikeresebb lesz – és vele együtt persze mi is –, akkor nem a fizikai és a szellemi fáradtságra fogunk gondolni, hanem az alkotás szépségét, a közösségünk bővítésének sikerét fogjuk ünnepelni.
Sajnos ez a gondolat kissé idealista, mert minden közösség különböző személyekből áll össze, akiknek képességei és lehetőségei nem egyformák, és megfelelő körülmények, nem utolsósorban megfelelő vezetés kell ahhoz, hogy mégis egységesen működjön. Ha az egymásra figyelés alapvetően a kölcsönös tiszteleten és a társak munkájának elismerésén alapul, akkor sokkal könnyebb a feladatok egymás közötti felosztása és az így elért eredmények könnyebben megteremtik a csoport elismerését.
Ebben az esetben a munkatársak bátran számíthatnak egymásra, mert mindenki magától próbálja képességeinek megfelelően a legjobban elvégezni a rá háruló feladatot. De az emberek gyarlók és szeretik a könnyebb végén megfogni a munkát; könnyebben találják meg azt, amivel a maguk részéről egyszerűbben járulhatnak a közös feladathoz. Amennyiben ezek az egyszerűsítések nem másokra hárítanak nagyobb feladatot, sőt ellenkezőleg racionalizálják a tevékenységet, akkor ezt jól átgondolva véglegesíteni lehet, de ellenkező esetben ezt nagyon gyorsan meg kell szüntetni.
A jól szervezett, jól vezetett csoportokban minden munkatárs örömmel várja a közös tevékenység kezdetét, és ha az általa elvégzett részfeladat a többiek elismerését vívja ki, akkor biztosan nem egy szomorú hétfőt váró, hanem egy magabiztos és sikeres kolléga lesz. Az ilyen közösségben mindenki jobban érzi magát, mert az elért siker a jó együttműködés eredménye. Ebben az esetben az adott csoport sikere is sokkal valószínűbb és így a munkahely elvesztésének az esélye is jelentősen csökken.
Ha valakinek nem sikerül a ráeső tevékenységet folyamatosan elvégezni, az könnyen kieshet ebből a kollektívából. Pedig mindenki tudja, hogy egy új munkatárs beilleszkedése mindenkinek plusz feladatot jelent. Ezért ha valamelyik kolléga munkájában negatív változást észlelünk, arra azonnal oda kell figyelni, mert könnyen kiválhat a csoportból, illetve könnyen veszélyeztetheti az egész cég tevékenységét és ezzel az eredményességét. Ez bárkivel előfordulhat, de kis odafigyeléssel ezt még időben meg lehet előzni.
Egy alkotó közösség együttes tevékenysége csak akkor válhat sikeressé, csak akkor fogja a feladatokat optimálisan elvégezni, ha a közös munkát tökéletes irányítással, minden felesleges sallang nélkül, a szakmai logika és az egymáshoz való bizalom légkörében végzi, és együttesen kívánja elérni az adott célokat. Vagyis a szervezettséggel összefüggő fegyelmet, a jelenlevő ellenőrzést nem szabad összekeverni a személyes fölény túlzásával, annak döntő szerepének fokozott kiemelésével.
Ha a csoport tagjai érdekeltek és mindannyian tudják, hogy nélkülük a közös tevékenység sikere nem érhető el, akkor tevékenyen részt vállalnak abban, hogy a szervezettség hiányosságait megszüntessék és minden csoporttag hatékonyan járuljon hozzá ehhez a sikerhez.
Az ilyen munkahelyre a munkatársak többsége minden nap örömmel érkezik, várja a találkozást kollégáival és lelkiismeretesen szorgoskodik az új feladatok, kihívások megoldása érdekében. Ők tudják, hogy a munkahelyük érték, és annak megtartásában döntő szerepük van, mert csak a közös erőfeszítések eredménye lehet a tevékenységük elismerése. Ebben az esetben szó sem lehet a panaszkodásról, mert inkább örömteli a hétfő várása. Ezt különösen akkor érezhetjük át, amikor az álláskeresésünk végre sikeres és végre egy alkotó, termelő társaság részeseként újra átérezhetjük a jó teljesítés örömét.
Hab a tortán, amikor a végzett munkánk eredményét társaink is ünneplik velünk, és amikor munkatársként örülhetünk egy társunk elért eredményének.
Csőkör Irén
