A szerelemnek múlnia kell?
Általánosan elterjed nézet, hogy a szerelemnek múlnia kell. Ez annyira „elterjedt”, hogy alig találni valakit, aki megkérdőjelezné. A szerelem elmúlása lehet a válások mögött meghúzódó előző állapot, de vajon tényleg törvényszerű, hogy bekövetkezik?
Nem sok embert ismerhetünk, akinek úgy kezdődik a szerelem, hogy eleve arra gondol, hogy úgyis véget ér. Az is elég ritka, hogy valaki úgy köt házasságot, hogy már előre tervezi, hogy annak hamarosan vége lesz. A szerelem tehát véget érhet, a válás is bekövetkezhet, de csak utólag látják úgy, hogy ezek bekövetkezte törvényszerű volt. Az utólagos magyarázattal tehát inkább csak alátámasztjuk, igazoljuk, hogy nem tehetünk arról, hogy így jártunk.
A felnövekvő fiatalok pedig szinte mást se hallgatnak a szerelemről, mint azt, hogy az mulandó, annak múlnia kell. Csoda, ha ezt végül a párkapcsolatokra igaz alapelvnek fogadják el és követik is majd ezt a mintát?
Attól még, hogy a médiában szép számmal vannak ennek a hamis „alaptételnek” hivatásos terjesztői is, még nem lesz igaz. Imádott reggeli téma ez a rádiókban és éjszakai beszélgetős műsorokban is, melyekben szívesen elmélkednek azon, hogy „a nők már csak ilyenek”, a „férfiak már csak olyanok”. Szinte bizonyos, hogy azok, akik a legszívesebben terjesztik az ilyen tévhitetek, azok valahol a legelső szerelmük vagy szerelmeik idején abbahagyták kapcsolatuk további életetését vagy egészen egyszerűen „elfelejtettek hűségesnek maradni” a párjukhoz. Ahhoz pedig, hogy saját hűtlenségük tényét könnyebben viseljék, elég csak általánosítani, mindenkire kiterjeszteni azt a kitalációt, hogy a szerelem nem tarthat sokáig.
Nem kell pedig a végsőkig idealistának lenni ahhoz, hogy értékesnek tartsuk a hűséget, a megbecsülést, s ezek segítségével hosszú szerelemre és házasságra törekedjünk.
A másik hamis adat az, hogy a változatosság hiánya okozza a szerelem végét, tehát folyamatosan újabb és újabb párt kell keresni. Pedig a „változatosság hiánya” mintha inkább a hűség és az erkölcsös megközelítés hiánya lenne! Mélyebbre tekintve pedig ennek az a lelki háttere, hogy a szerelmes pár vagy legalább egyikőjük abbahagyta a párkapcsolat folyamatos teremtését. Mit jelent ez? Egészen biztos, hogy a szerelmüknek volt valamilyen célja. A célok eléréséhez az embereknek lépeseket kell tenniük, ehhez pedig kell kitartás. Ha levesszük a célról a szemünket, akkor abbahagyjuk a tevékenységet is annak irányában. Közös célok nélkül miért is maradna fenn a kapcsolat?
Ahogyan az idő nem csinál szerelmet, ugyanúgy nem is tudja megszüntetni azt. Foghatjuk rá, de belül érezhetjük, hogy mi hagytuk abba annak életben tartását.
A boldogság-tanácsadó adhatna itt pár tanácsot, de szinte bárki kikövetkeztetheti a fentiekből, hogy mi a teendő, hogy a szerelemnek ne kelljen múlnia. Akkor hát a szerelemnek múlnia kell? Minden elismerés nekik, szeretjük őket, de a Zorán testvérek csodálatos szövegezésű és zseniális előadású zenéje ellenére sem kell múlnia.
Boldogság-tanácsadó
