Gyermekeink iskolai viselkedése a 2017-es felmérés alapján
A diákok egymás közötti iskolai viselkedésével, valamint a diákok és pedagógusok közötti viszonyokkal foglalkozik a Boldogság Magazin 2017-es rövid, lényegre törő felmérése, melynek eredményeit éppen a szeptemberi tanévkezdéshez időzítettük.
Álljon itt egy szubjektív felvezetés, ami talán mások számára is bír némi valóságtartalommal: Egy ország jelen boldogságszintje olyan, amilyen, jövőjét viszont előre lehet jelezni iskoláinak mai életéből, viszonyaiból.
A felmérés nem akart az iskolai élet más összefüggésével foglalkozni, például egyáltalán nem tér ki arra, hogy mennyi pénz jut az oktatásra és a pedagógusok bérére. Azzal úgyis foglalkoznak hivatalos szervezetek, mint például az OECD (a világ fejlett piacgazdaságait tömörítő szervezet). Az OECD kimutatta, hogy az összes tagország közül Magyarország költi az egy főre jutó legkisebb összeget az alapfokú oktatásra.
Gyerekek közötti viszony és iskolai viselkedés
Erre a kérdésre 7 jellemző válasz érkezett. Természetesen a válaszok igen sokszínűek voltak, de többségük elhelyezhető volt e hét kategória valamelyikében. Az iskolák mindössze 29%-ában jellemző a baráti kapcsolat és a segítőkészség a gyerekek között. A legtöbb oktatási intézményben a gyerekek egymás közötti viszonyára a következő negatív kifejezések jellemzők: agresszió, türelmetlenség, konfliktusok, viszályok indulatok, intolerancia, rivalizálás.
Kifejezetten káros az iskolai légkör az iskolák 38%-ában, mert ezeken a helyeken szélsőséges, ellenséges, agresszív viszonyok jellemzőek vagy mindennapos a kiközösítés. A gyerekek olyan csoportosulásokat hoznak létre, melyekben a az erősek a hangadók, a gyengébbek pedig háttérbe szorulnak. Kifejezetten a fizikai erő határozza meg a diákok egymás közötti értékét, nem pedig tudásuk vagy szorgalmuk.
Az iskolák egy kis részében sem az egymást segítés, sem az ellenségeskedés nem általános, hanem a gyerekek egyszerűen csak nem törődnek egymással és nem is ismerik egymást.
Egy-egy pedagógus több választ is adhatott, hiszen bizonyos iskolákban többféle kapcsolatrendszer is előfordulhat. Így is szomorú eredmény azonban, hogy a válaszolók 89%-a bír negatív tapasztalattal is arról, hogy milyen viszonyok állnak fenn a diákok között.
Nehézségek az osztályban?
A motiválás és a figyelem fenntartása sűrűn szereplő kifejezések a válaszok között. Együttesen nézve a megkérdezettek 40%-ának nehézsége van azzal, hogy a diákok vagy már az elejétől fogva nem érdeklődnek a tanulás iránt. A motiváltság hiánya miatt is nehéz náluk fenntartani az érdeklődést a tanóra teljes ideje alatt.
A fegyelmezést még megoldják valahogyan a pedagógusok, s nyilván az sem mindegy, hogy mennyi idő megy el erre az órából, de ettől még a rend fenntartása, a konfliktusok kezelése a második legnagyobb nehézség a tanárok számára. Ez a probléma csak 3 százalékkal maradt el motiváció létrehozásának és a figyelem fenntartásának nehézségeitől.
A pedagógusok figyelmét a fentiek mellett próbára teszi még a differenciálás, tehát a diákok eltérő képességének kezelése. Az oktatás integrált formája mellett nem könnyű személyre szabottan segíteni a gyerekeknek, felzárkóztatni a gyengébbeket és nagyobb mértékben fejleszteni a kiemelkedő képességű gyerekeket.
A válaszokból erőteljesen megmutatkozott a pedagógusoknak az az erőfeszítése, amit közösségteremtésbe, a gyerekek szocializálásába fektetnek be. Nincs könnyű dolguk az integrálással, mert amint többen is fogalmaztak, igen eltérőek a családok, ahonnan a gyerekek érkeznek. A csoport összekovácsolásának az sem kedvez, hogy ezzel párhuzamosan teljesen más az, amit a gyerekek otthonról magukkal hoznak. Más a minta, más a példa, mások a normák és nem csak a családok ítélik meg az oktatás szerepét igen eltérően. Még egy-egy családon belül is jelentős eltérések vannak a szülők között.
A pedagógusoknak van elképzelésük
A felmérés nem csak az iskolai élet jelenéről szólt, hanem arra is választ keresett, hogyan kellene a gyerekeknek egymással bánniuk. A tanárok és tanítók bármi más előtt leginkább azt szeretnék, ha a diákok elfogadnák egymást olyannak, amilyenek. Az 59 százalékos válasz azt mutatja, igen értékesnek tartanák, ha a gyerekek között nagyobb lenne a tolerancia, a türelem és a megértés. Ezek olyan nemes értékek, melyekben ma a „felnőtt társadalom” sem bővelkedik éppen.
Nem áll messze az előző vágytól, hogy a pedagógusok azt szeretnék, ha a gyerekek figyelnének egymásra és támogatnák egymást. Ez tulajdonképpen egy aktívabb szint afölött, mintha csak elfogadnák egymást. Az pedig, hogy barátsággal, szeretettel közeledjenek egymáshoz és tiszteljék egymást, talán idealisztikus elvárás tűnik. Ám még ha messze van is ettől a valós helyzet, mindenképpen olyan célnak tűnik, amiért érdemes a pályán lenni.
A tanárok arra lennének büszkék, ha a diákjaik együttműködőek, segítőkészek, kedvesek, jól neveltek, érdeklődőek, motiváltak, szorgalmasak lennének, végül pedig boldogok és sikeresek. Ezek a kívánatos viselkedésmódok.
A pedagógusok személyes céljai
Nehéz kérés a pedagógus számára, hogy fogalmazza meg saját célját gyerekneveléssel, oktatással kapcsolatban, miközben a diákok nevelésében a család vagy valamilyen otthoni környezet elég nagy súllyal vesz részt. Ahogyan előre sejthető volt, a tanárokat meglehetősen pozitív célok hajtják pályájukon, mint például figyelmességre, szeretetre, becsületességre, őszinteségre nevelni a diákokat.
Szeretnék a lehető legtöbbet kihozni a gyerekekből, személyiségüket, képességeiket és általában az életképességüket fejleszteni. Hajtja őket a szándék, hogy megtanítsák tanítványaikat a tananyagra, tehát tudást adjanak át. Örülnének, ha kezeik alatt a diákok megalapoznák majdani sikeres felnőtt korukat és ezzel képesek lennének megállni a helyüket a világban.
Munkájuk pozitív végeredményének tartanák, ha a jövő felnőttjei szeretnék majd, amivel foglalkoznak. Tisztában vannak vele, hogy ehhez a tanuláson keresztül vezet az út, s ezért is fel kell kelteni a gyerek tantárgy iránti érdeklődését.
Értékesnek látnák, ha az oktatással önállóságra tudnák tanítani a gyerekeket, akik ezáltal önálló véleménnyel is rendelkeznének. Az az óhajuk pedig, hogy közösséget kovácsoljanak a gyerekekből, jól hasznosítható tapasztalat lenne a felnövekvő generáció tagjai számára majdani munkahelyeiken.
Egy felmérés eredményei látszólag könyörtelen számok, százalékok, de ezúttal a pedagógusok válaszaiból a számok ridegségén keresztül mégis inkább az ő elhivatottságuk tűnt ki. Összegzésül egy szkeptikus kiemelhetné, hogy milyen nagy számban negatívak a pedagógusok jelenbeli tapasztalatai a gyerekek viselkedéséről. Talán túlzónak tekinthetné az ezekkel szemben állni látszó, az oktatással kapcsolatos pozitív személyes céljaikat, ám …
a világot sosem azok vitték előre, akik előre lemondtak a jobbítás lehetőségéről, hanem inkább azok, akiket talán álmodozónak tekintettek, mégis hittek az ember alapvetően jó természetében és tettek azért, hogy ezt ki is bontakoztathassák.
© 2017. Boldogság Magazin
