Szerelem – Hol keressem a „nagy Őt”?

Nem csak magányos, de párkapcsolatukkal elégedetlen nők és férfiak is keresik a szerelmet és ezzel együtt a „nagy Őt”! Mi kell ahhoz, hogy megtalálják?

Nehéz az embernek megtalálnia valakit úgy, hogy nem tudja kit keres. Persze sokan megfogalmaznak elvárásokat azzal kapcsolatban, akit keresnek; „legyen az a lány ilyen”, „rendelkezzen az a srác olyan tulajdonságokkal”. Mégis nagyon gyakori, hogy hosszú ideig való sikertelen keresés végén valaki már csak arra vágyik, hogy szeressék. Amikor idáig jut, akkor tudja vagy sem, de már berendezkedett a kudarcra. Na ne rohanjunk ilyen gyorsan tovább egy vesztes vonalon, inkább nézzük, mit kell tudni ahhoz, hogy kit válasszunk és hogyan találjuk meg?!

Mi az a szerelem?

Talán hihetetlen, de a szerelem szó meghatározásából sokkal több válasz olvasható ki a sikeres szerelmi élethez, mint amit olyan „bölcsek” és „gondolkodók” állítanak, akik csak saját sikertelen, hiányos vagy meg sem tapasztalt szerelmi életükből vezetnek le, hogy másoknak hogyan is kellene megtalálniuk a „nagy Őt” és a szerelmet!
A szerelem szó a wikiszotar.hu szerint: Erős vonzódás, nemi vonzalmon alapuló erős testi és lelki vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg.

Kinél keressük a szerelmet?

Mielőtt tehát megválaszoljuk, hogy hol keressük, érdemes azzal foglalkozni, hogy kit keresünk. A meghatározás szerint olyan valakit keresünk, aki iránt lesz lelki és testi vonzalmunk. Ezt mindenki tudja, ahogyan azt is, hogy a szerelmünk iránt vágyakozni szoktunk, aki hiányzik, s ha nincs ott, akkor a közelébe kívánkozunk. Van azonban még pár tétel, melyek közül sokat ismernek, de talán nem helyeznek rá elég hangsúlyt – nézzük a következőt! „Hozzá való ragaszkodásban”. Ha tehát simán meglennénk nélküle, ha jöhetne helyette akár más is, ha nem viselnénk el apróbb hibáit, akkor nem ő a „nagy Ő”.

Azután itt jön az, hogy „az ő eszményítésében”. Ez nem feltétlen jelenti azt, hogy mások őt eszményinek látják mellettünk, de azt igen, hogy mi ideálisnak találjunk a magunk számára a társkapcsolathoz, sőt még azon túl is. Amikor eszményítünk valakit, akkor amit mások negatívumnak látnának benne vagy rajta, mi talán még azt is aranyosnak tekintenénk vagy valami ilyesmi.
Akit keresünk, azt tehát képesnek kell lennünk eszményíteni, ez nem könnyű, ha a másik a bennünk róla felépülő kép lerombolásán dolgozik. Azt se feledjük azonban, hogy mi sem tesszük jól, ha úgy viselkedünk, hogy a szerelmünk számára megakadályozzuk, hogy eszményíthessen minket. Ugye egy részegen hazatántorgó férfin nem sok eszményíteni való van, ahogyan egy trágárul káromkodó feleség se az, aki ideális egy normális férjnek.

Mondhatja valaki, hogy nem könnyű egy házasságban eszményíthetőnek maradni, miközben jobban megismerhetjük egymás gyarlóságait. Az eszményíthető nem egyenlő azzal, hogy eszményi. A szerelem meghatározása nem mondja, hogy maximalisták legyünk, sem azt, hogy a párunknak hibátlannak kell lennie. Elég, ha szerelmünk nem csinál vagy nem tesz sűrűn olyan dolgokat, amitől teljesen eltávolodna az eszményíthetőtől, valamint jól tesszük, ha saját viselkedésünkkel mi sem akadályozzuk meg ugyanebben őt.

Az jó, ha az embernek van elképzelése, hogy milyen főbb tulajdonságokkal rendelkezzen az, akivel ideális lenne a párkapcsolata, de az sem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hogy mi hogyan, milyen tulajdonságainkkal, viselkedéssel lehetnénk valaki más számára ideális vagy ahhoz közeli.
Persze sokan vannak, akik nem szeretnék elképzelni, hogy milyen legyen a majdani szerelmük. Ez az álláspont is megérthető, tehát valami ilyesmi: „Jöjjön csak valaki és legyen majd jó társam, akármilyen is lesz!”, de ha valakivel történt már olyan, hogy elképzelt valamit és az megvalósult, akkor az is érthető számára, hogy miért is bíznánk ezt teljesen a véletlenre, ha előre elképzelve könnyebb ideálisat találni.

Hol keressük a szerelmet?

Miért jártuk át a „kit keressek” témát ennyire? Azért, mert ha erre a kérdésre meg van a válasz, akkor könnyebb rájönni arra, hogy hol keressem!

Az emberek néha pár nap után vagy hamarabb, meglepődnek azon, hogy akivel összejöttek, az nem ideális számukra. Ha valakinek fontos, hogy a párja szeresse a rock zenét, akkor valószínűleg nem komolyzenei koncertekre járva leli majd meg a „nagy Őt”! Hegedűművészként sem járna az ember haevy metal koncertekre megtalálni az igazit. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy azzal jövünk majd ki hosszú távon is jól, aki ugyanazt a zenét szereti, de valamilyen közös érdeklődésre vagy a világhoz való hasonló hozzáállásra, hasonló célokra szükség van, ha nem akarunk idegenként élni egymás mellett.

A példa onnan jött, hogy egyszer egy tanítványomnak, aki arra panaszkodott, hogy nincsenek megbízható, komoly csajok körülötte, azt tanácsoltam, hogy menjen el egy táncklubba, ahol táncot tanítanak. Akárcsak ma, akkoriban sem volt az a fiatalok tömegeire jellemző, hogy táncklubba járjanak és szinte „ódivatúan” tánclépéseket tanuljanak órákon át, mire végül valahogyan el tudnak táncolni egy salsa-t vagy tangót. A srác odáig izzadt diszkókba járt. Ahol – és tisztelet a kivételeknek – az emberek egy éjszakás „kalandokba” keverednek, ott nem csoda, ha ő sem talált egy hűséges párt, akivel hosszabb szerelmi viszonyt építhetett.

Egyébként a tanács bevált, a tánciskolában talált párra és hosszú évek óta együtt vannak, gyermekükkel szép családot alkotnak, s ráadásul még kiváló táncoktató is vált belőle. Ez nem jelenti azt, hogy most mindenkinek táncolnia kellene, hogy megtalálja az igazit, de azt igenis jelenti, hogy ahogyan cipőt sem a hentesnél keresünk, úgy a számunkra ideális párt is ott kell keresni, ahol van valószínűsége, hogy az értékrendünknek megfelelő emberek előfordulnak.

Persze sok embernek van szerencséje (vagy inkább tehetsége) és nem is kell keresgélnie, mert a főiskolán vagy a munkahelyén rábukkan arra, akivel el tudja képzeni az életét. Ha viszont keresnünk kell, akkor olyan környezetbe kell járni, ahol megtaláljuk. Nem ismerve azt, akiknek tanácsot adnánk, nem mondható konkrét hely, de az biztos, hogy valaki, aki irodalmi érdeklődésű társat keres, az nagyobb valószínűséggel találja meg a „nagy Őt”, ha könyvtárba vagy színházba jár, mintha jégkorongmeccsre. Ha viszont valakinek a sport a mindene, akkor nem jó helyen keresi a szerelmet, ha főleg komolyzenei koncertekre mászkál.

Ne várj a szerelemre, inkább „menj elé”!

Vár ránk a szerelem!
Ne várj a szerelemre, ha elé is mehetsz!

Biztosan lesz olyan olvasója e soroknak, aki majd azt mondja csalódottan: „Ennyi a válasz a kérdésre?” Nos a legjobban működő dolgok általában nagyon egyszerűek. Amit bonyolulttá teszünk, az hajlamosabb kevésbé működni vagy elromlani. Nincsenek hát bonyolult, latin vagy angol szakszavak és extrém megoldások arra, hogy hol találjuk meg a „nagy Őt”. A szerelem ott lesz, ahol a leendő párunk van és bizony oda kell menni érte. Mindenkire, aki tartja magát valamire, vár valahol egy hozzá illő pár és a szerelem, csak aki feladja vagy türelmetlenül megalkuszik egy „félmegoldással”, arra nem.

Meddig tart, mire megtaláljuk az igazit?

Az embereknek néha „elfogy a cérnájuk” és összejönnek valakivel, pedig előre tudják, hogy nem lesz hosszú és boldog az a párkapcsolat. Azért mennek bele, hogy „ne legyenek egyedül”, de arra nem szoktak gondolni, hogy pont ez alatt az idő alatt szalaszthatják el a „nagy Őt” – legalábbis, ha amúgy elég tisztességes az illető és nem tart egyszerre két vasat a tűzbe.

A boldog párkapcsolat első lépése megtalálni a nagy őt!
Meddig keressük a szerelmet?

Mindenkinek más és más a tűréshatára abban a tekintetben, hogy meddig bírja ki párkapcsolat nélkül. Nem könnyű magányosan. Érdemes azonban kitartóan keresni és nem belemenni minden félmegoldásba, mert ha ebben szerez gyakorlatot valaki, akkor még a végén maga is elhiszi és ezzel be is csapja majd magát, hogy nincs is „nagy Ő”, hiszen lám, neki is mennyi párja volt már és egyik sem volt az igazi.

Kívánhatjuk mindenkinek, hogy jöjjön el neki az igazi szerelem minél hamarabb, de javasolhatjuk, hogy senki se lógassa az orrát, ha ez nem holnap történik. Az életnek fontos összetevője egy boldog párkapcsolat, de a boldogságnak több más terepe is van, mint a szerelem. Addig is, amíg eljön a „nagy Ő”, sok türelemhez biztosít energiát, ha valaki addig is sikeres más tevékenységeiben, tanulásban, munkában, sportban vagy bármi másban, ami fontos és értékes a számára. És egy sikeres ember általában hamarabb talál párt, mivel nagyobb az önbizalma.

A szerelemben nem ez a művészet!

Bár akik éppen nincsenek párkapcsolatban, azoknak lehet ez a legnagyobb problémájuk, mégis sokkal nagyobb művészet fenntartani hosszan és minőségben a szerelmet, mint megtalálni a „nagy Őt”.

Feliratkozás a Boldogság Magazin tanácsadójának hírlevelére

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.

design by Honlapdiszkont

http://www.mrsewig.com/ black wigs short