Egyedül nevelem a gyerekem
Gyermeknevelés válás után
(Egyedül nevelem a gyerekem I.)
Egy előadáson említette egy anyuka, hogy jól jönne neki, ha egyszer arról lenne szó, hogyan oldja meg egy egyedüli nő a gyermeknevelést. Ami csak megközelítené e téma taglalását, egy könyvet is megtölthetne. Azért vegyük csak sorra a nehézségeket és találjunk pár választ erre a helyzetre.
Szakítás, válás
A leggyakrabban úgy marad magára egy anya a gyerekkel, hogy ezt közvetlenül egy válás előzi meg. Néhány esetben – pontosan azért, mert a szülők igyekeznek figyelemmel lenni a gyerekre – sima a válás, gyakran viszont nem. Az első nehézség tehát a válás okozta lelki fájdalmat túlélni. A gyereket nagyon megviseli, ha a válás nagy hercehurca és egymásra mutogatás végeredménye, s ezen a ponton csak növeli a nehézségét, hogy még az anya is éppen csak próbája feldolgozni a múltat és kitervelni a jövőt. Szóval az anya egy darabig nincs olyan egyensúlyi állapotban, hogy stabil jelenlétével segítse a gyereket. A gyermekét egyedül tovább nevelő szülő első feladata tehát abbahagyni az elmúlt időszakon elmélkedni.
Természetesen van haszna tapasztalatok kiértékelésének, de ha ez csak vívódás azon, hogy hogyan rontottuk el, akkor sosem élünk valójában a jelenben, hanem inkább csak a múltba és csak elmében. Fel kell fogni, hogy a múlt sosem játszódik le újra, semelyik ponton nem kezdjük újraalakítani. Van azonban egy sokat ígérő pont: az itt és most, szóval a jelen környezet és a jelen idő.
Mivel a boldogság erősen összefügg azzal, hogy vannak-e céljaink, ezért a egy ilyen újrakezdés-helyzetben sürgősen a jelenbe kell jönni. Ne felejtsük el, hogy a gyereknek is lezárult egy szakasza az életének és szüksége van a segítségre abban, hogy tovább.
Válás után
Nagyon is javasolt, hogy ha már egyszer a szakítás boldogtalan lépésére szánta magát a házaspár, akkor éppen a gyerek lelki és szellemi épsége érdekében úgy tegyék, hogy nem járatják le egymást a gyerek szemében. Azzal egyik szülő sem válik értékessé, hogy a másikat értéktelennek állítja be. Amit ezzel elér az csak egy hatalmas zűrzavar a gyerekben. Nem a gyerek válik! Ha nem is tudjuk teljesen mentesíteni a válás fájdalmas valóságától, de legalább ne vonjuk bele jobban. Gondoljunk arra, hogy az elvált szülők a gyerekének a jövőben is szüksége lesz az eredeti apára és anyára, még akkor is, ha valamelyikük időközben újra megházasodik. Akárkinél is lesz a gyerek többet, a másikra is számít.
(Nem térünk ki most sokféle más helyzetre, ahogyan egy anya egedül maradhat a gyerekével.)
Nevelés és minta
Ha már így alakult, akkor a helyzet fő jellemzője az, hogy a gyerek előtt kevésbé van ott mintának az apa. Mivel a nevelésnek csak egyik fele minta, s a másik fele az, hogy az életről szóló tudással látjuk el a gyereket, ezért itt lesz egy hiányosság, mégpedig az apai minta – persze, ha ő nem volt valami példamutató, akkor ez lesz veszteség. Nem igaz, hogy csak a fúinak van szüksége apai mintára, mert a kislány tőle láthatna jó példát arra, hogy elvárhat majd maga mellé egy a családjáért felelősséget vállaló, a feleségét szerető, méltányos, dolgos, jókedvű (és még megannyi jelző) férjet, s ha el is várná, hogy ilyen férje legyen, akkor talán kevésbé elégedne meg később egy férjjel, mint félmegoldással. Az szinte közhely, hogy egy fiúgyereknek mennyire fontos egy minőségi apakép kialakulása, s erre a gyerekkor a legalkalmasabb.
Ha az apa nem túl jó minta vagy valamiért később már egyáltalán nincs a gyerek környezetében, akkor az anya jól teszi, ha dicsér a kisfiának olyan rokon vagy ismerős férfiakat, akik ezáltal jelenthetnek számára pozitív apa, férj példaképet. Ha viszont az édesapa továbbra is elérhető a gyerek számára, akkor a legnagyobb hiba, érdemes segíteni a gyereket abban, hogy időről időre az apjával legyen.
Jó, ha gyermekeiket családban nevelő szülők is szem előtt tartják, hogy az általuk mutatott jó példát, a gyereknek a szülőkkel kapcsolatos jó tapasztalatait egyáltalán nem helyettesíti az hogy a „lelkére beszélünk”.
Új apa a családban
Mennyi nehézség is adódott már abból a helyzetből, hogy az anya újra férjhez megy, azután állandóan a gyerek és az új férj között „kifeszített” bizonytalan drótkötélen egyensúlyoz. Egy ilyen helyzet megelőzhető azzal, hogy még az újabb kapcsolat elején tisztázza leendő párjával gyermeknevelési elveit, szokásait. Mindkettejük által vállalható közös nevezőre kell jutniuk. Egy új férj megjelenése sem lehet elég ok arra, hogy az anya leértékelje régi férjét a gyerek előtt. Ezzel inkább csak azt érheti el, hogy ne jöjjön ki jól az anyja mostani férjével sem.
Az új férjnek pedig nem kell megpróbálni pót-édesapává válni a gyerek számára – bár ritka esetekben még ez is előfordul. Az is nagyszerű, ha egyfajta megbízható felnőtt baráttá válik a gyerek számára. A gyerek számára az új férj próbája amúgy is az, hogy mennyire teszi boldoggá az anyját.
Újabb pár nélkül
Ha az anya hosszabb ideig férj, pár, szerelmes társ – nevezzük bárhogy is – nélkül marad, akkor szükség lesz a szervezőképességére, hogy a gyerek az élet minél kevesebb területén szenvedjen hiányt. Erről azonban egy másik cikk szól majd.
(Hamarosan következik: Egyedül nevelem a gyerekem II.)
Novák Ferenc
tanár, emberi kapcsolatok specialista
