Gyermeknevelés: szabályok és biztonság
Ki ne szeretné biztonságban tudni a gyermekét, mégis akárhány szülő, szinte annyiféle elképzelés létezik erről. Szülők a biztonság kedvéért biztonsági gyermekülést vásárolnak az autóba, sarokvédőt helyeznek az asztal sarkaira, nehogy éles sarokba verje fejét a gyerek és a biztonság kedvéért vakdugókat dugnak a konnektorokba.
Ezek gondos megelőző lépések a gyerek testének biztonsága érdekében, de vajon ő maga mitől érezné úgy, hogy biztonságos számára a környezete? Mitől biztonságos számára a család, az óvoda, az iskola, a sportegyesület, a nagyszülői vagy bármilyen más környezet? Persze attól is, ha a testi épségét nem fenyegeti veszély, de elsősorban akkor biztonságos számára a környezet, ha a személyek körülette szeretetteljes, barátságos, elismerő, biztató viselkedést tanúsítanak. A felnőttek bár lehetnek megértőek, mégis leginkább akkor mutatnak barátságos viselkedést, ha a gyerek megfelel az elvárásaiknak.
Szabályok és elismerés
A gyerek vágyik környezete elismerésére. Ezt gyakran úgy tudja megszerezni, ha olyasvalamit tesz, amit környezete értékesnek tart. A fő kérdés: Milyen elvárásoknak feleljen meg? Mik a szabályok?
Könnyen megfigyelhető egyes családokban, hogy a gyerek leginkább azért ideges, zaklatott, mert nem tudja mit várnak el tőle a szülők. A pontos szabályok hiányában biztosan hibázni fog, mert ha lemegy boltba, akkor azt kérdezik, hogy miért nem a házi feladatát csinálja, ha pedig nekilát a mateknak, akkor számon kérik tőle, hogy miért nem ment még le boltba.
Következetesség
A gyerekek boldogabbak egy kiszámítható környezetben. Nem az a legfontosabb, hogy könnyű életük legyen, inkább az, hogy előre felbecsülhessék, hogy mik lesznek tetteik következményei. A gyereket nagyon összezavarja, ha például egy pedagógus egyik nap jobb, máskor rosszabb jegyet ad neki ugyanazért a teljesítményért. Ugyancsak összezavarodik, amikor a szülő egyik nap megdicséri, mert rendet tett az asztalán, máskor pedig lehordja érte, mondván: „Most semmit sem találok az asztalomon!”
Elvárások és hozzájárulás
A sima gyermekneveléshez tehát a legfontosabb az, hogy legyenek a családban szabályok (nem árt, ha egyszerűek) és ezek ismertek legyenek a gyerek számára. Az a szülő, aki még nem próbálta, meg fog lepődni, hogy milyen könnyen alkothatók szabályok magát a gyereket is bevonva a szabályalkotásba. Ugyanígy a tanár se rejtse véka alá elvárásait. Okos felnőtt persze megszerzi a gyerek hozzájárulását az új szabályokhoz, mert így ő könnyebben be is tartja.
Gyermeknevelés és a szülői példa
Akármennyire érti is őket és egyszerűek, a gyerek általában nem fogja betartani a szabályokat, ha azt látja, hogy a szülő sem tartja be azokat. Nem csak arról van szó, hogy a szülő betartja-e ugyanazokat a szabályokat, hanem arról, hogy betartja-e a rá, mint szülőre és rá mint felnőttre vonatkozó szabályokat. Amikor a szülő még a munkaidejét sem tartja be, rendszeresen késik vagy a gyerekek előtt szidja a munkahelyét, akkor ezzel szinte bátorítja a gyereket is arra, hogy ő se tartson be szabályokat. A gyermeknevelés tehát nagyrészt attól függ, hogy a szülőnek mennyire sikerül jó példát mutatnia a szabályok betartásában.
Novák Ferenc
tanár
emberi kapcsolatok specialista
