A gyerek, mint a házasság megmentője
Sokan halottak már olyan házaspárról, amelyik így próbálta meg helyrehozni a házasság válságát: „Legyen még egy gyerekünk, az majd összetart minket”.
Azután ezt az irányt veszik, s hamarosan jön a gyerek. A házasság pedig egy időre beindul, a feleség és a férj jóban vannak egy ideig, majd ez a gyerek is felcseperedik, mint az első, s a házasság ismét kezd kihűlni. Mi történt itt? Az, hogy az a közös cél, hogy „legyen még egy gyerekünk”, elmúlt.
Vannak az életben boldog pillanatok, elérhető az is, hogy általában vagy hosszan boldogok legyünk. Ehhez a legutóbbihoz azonban elengedhetetlen egy cél, ami felé halad. Az embernek lehet saját célja és lehetnek csoportokban vállalt szerepéből adódó céljai. Így az élete különböző területein is lehetősége van elérni boldogságot. Lehet valaki boldog a munkáját illetően és ha a család is úton van a közös célok felé, akkor az is forrása a boldogságnak.
Az emberhez egyedül méltó lelki állapot
A házasságban, párkapcsolatban a szeretni és szeretve lenni is cél szokott lenni, azonban ez elég törékeny akkor, ha a feleségnek és a férfinak nem sikerül a másikhoz való folyamatosan figyelmes, kedves, törődő viszonyt fenntartania. Az az elképzelés, ami a házasságkötéskor sokaknál létezik, hogy „boldognak lenni vele egy életen át”, ez az általánossága miatt kevésbé tekinthető célnak. Ez inkább vágy egy állapot folyamatos fenntartására. A kérdés az, hogyan érjük el a boldogságot, ami egy lelki állapot, méghozzá az a lelkiállapot, ami egyedül méltó az emberhez – szemben a boldogtalansággal, amibe pedig egyáltalán nem kéne beletörődnie.
A házasságban természetesen a gyerekek is megjelennek a célok között. Hány gyerek legyen, lányok vagy fiúk, de pontosabb célokat jelentenek, hogy miként neveljük majd őket és leginkább, hogy mit szeretnénk, hogy ők mit érjenek el, miközben nyilván figyelembe kell majd vennünk, hogy ők maguk mit szeretnének.
Látható tehát, hogy pusztán a megszületésük túl rövid távú cél lehet.
Elért cél után
Egy elért cél után hamar megszűnhet az a boldogság, amit ez elérése jelentett. Egy vívó boldog a dobogó tetején, örömmel ad utána interjút, jól érzi még magát pár napig, aztán edzésbe kezd egy következő verseny megnyerése érdekében. A házasságban elég végzetes lenne, ha a párok valamelyike újabb nő (vagy férfi) meghódításával szeretne célt alkotni magának. A boldog házaspárok egyik titka tehát az, hogy legyenek közösen céljaik, s ha valami már megvalósult alkossanak újat közösen.
A célok felé haladva rengeteg az öröm, viszont akadályok is jönnek. Ezeken egy nő és férfi sikeresen túljut az egymás iránt érzett és mutatott szerelemmel. Vannak akik szerint a szerelem nem tart soká, pedig lehet hosszú vagy akár végtelen, de táplálni kell. Meggondolatlan viselkedéssel könnyű lerombolni a másik és saját szerelmes érzéseinket is. A szerelemhez minden nap hozzá kell adni, ha azt akarjuk, hogy hosszú legyen. Néha persze előfordul, hogy nem vagyunk figyelmesek a másikkal, ilyenkor az ő türelme és szeretet hidalja át a pillanatnyi távolságot, de ezzel nem szabad visszaélni, hanem amint észhez tér az ember, be kell látnia a hibát és valahogy jóvátenni, ami történt, mert megéri energiát fektetni egy boldog házasságba. Sokkal inkább megéri, mint egy hajóként bolyongani és állandóan új kikötőben kötni ki, ami azután reggel megint útra küld.
Ez nem a gyerekek feladata
A gyerekek végtelen kedvességükkel sem tudnak összetartani egy olyan házasságot, amit a nő és a férfi egymással és közösen nem építenek minden nap. Munkásnak tűnik ezen folyamatosan kell tevékenykedni? Csak úgy tűnik, mert valójában ez maga is a boldogság. Természetesen a közös célok mellett az embernek vannak egyéni céljai is. A házastársnak elég egyszerű a szerepe ezekkel kapcsolatban: támogatnia kell azokat, mert sokkal könnyebb azoknak boldognak lennie egy házasságban, akik sikeresek az egyéni céljaikban is, nem pedig azért menekülnek a házasságba, hogy egyéni kudarcaikat ott pótolják.
Az emberhez egyedül méltó lelkiállapot a boldogság!
