Vajon boldogítanak az esküvői fotók?
Olvasóink írták: Boldogítanak-e az esküvői fotók? (Nagyra tartjuk olvasónk írásait, mindazonáltal nem állítjuk, hogy szerkesztőségünk azonosul olvasóink cikkeinek tartalmával. Amennyiben bárki véleményt fűz az íráshoz, kérjük vegye figyelembe, hogy egyet nem értése esetén a szerzővel vitatkozik.)
Végre megvolt az esküvőm.
Annyira vártam ezt a napot. Nem szégyellem kimondani, hogy egész életemben erről álmodtam. Arról, hogy egyszer az életben, minden rólam szóljon, igen. Mondhatják, önzőség, de én tudom, hogy természetes. Csak nem beszélünk róla, mert rohanunk.
Mindig mindenhová, hogy állandóan másoknak akarjunk megfelelni. Az egész életünk arról szól, hogy úgy élünk, ahogy mások elvárják, és dicsérünk másokat a semmiért. Miért ne lehetett volna egyetlen napon csak ránk figyelni, és egyszer az életben minket dicsérgetniük másoknak? Eddig a munka miatt hajtottunk, aztán pedig jönnek az átvirrasztott éjszakák a pelenkák mellett. Ennyi járt nekem! Megérdemeltem, hogy egy napon én is felhőtlenül boldog lehettem!
Boldogan
Igen, volt esküvői fotózásom is, és egy igazi profi fotóst kértem fel. Pózoltam minden irányból, és mosolyogtam is: a szabadban fák alatt, egy ódon kastély üvegablaka előtt, a négylovas hintóról és a hétszáz éves kápolnából is.
Esernyővel, fátyollal, csokorral, fákkal, lépcsőkkel és oszlopokkal. Igen, készültek esküvői fotóim: beállított műtermi háttér előtt, és a táncban boldogan leizzadva az összes meghívottammal is.
Mondhatnád, hogy giccses, mondhatnád, hogy felesleges pénzkidobás, mondhatnád, hogy „úgysem lettél boldogabb tőle”.
Nos, valóban nem tudtam előre megmondani, hogy valóban boldogabb leszek-e tőle. Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Nyilvánvalóan nem is a tökéletes esküvői fotóktól lettem boldogabb, vagy lettünk boldogabbak. Nyilván a boldogság nem is mérhető igazából semmilyen számmal, ezért ezzel biztosan nem volt érdemes előre kalkulálni sem. (A jegygyűrű történetéről bővebben itt.)
Igazából én így is, úgy is boldog vagyok, hiszen menyasszony lehettem, és életem szerelmével kötöttem össze az életem. Ami biztos, hogy az esküvői fotók megörökítették a boldogságomat.
Lehet, hogy a Nagy Nap hamar elszállt, de nekem mindig ott lesz a szobám falán, az irattárcámban és a közösségi profilomon az emlék, a biztatás, hogy érdemes minden nap újra felkelni, hogy van kiért, van miért küzdeni. Soknak tűnhetett, hogy mindenről készült fotó. Utólag azonban én azt mondom, nagyon sajnáltam volna, ha bármi olyan is történt volna, amiről nem készült volna fénykép. Főleg, ha az olyasmi, amit én éppen nem is láthattam, legyen az akár csak egy könnycsepp vagy egy mosoly. Azt is sajnáltam volna, ha bármiről is értékelhetetlen, elmosódott, nehezen kivehető képek készültek volna.
Esküvői fotók
Sosem tartottam igazán szépnek magamat, nem is készült rólam túl sok fotó máskor az életemben. Mindig inkább a hibáimat láttam meg magamon. De arra jutottam, hogy az esküvőmön muszáj ezen felülemelkedni, és esküvői fotókat csináltatni. Hiszen lehet, hogy nem én voltam a legszebb menyasszony a világon: tudom, hogy nagy az orrom, elállóak a füleim, és még csak egy igazán szép dekoltázsom sincs.
De azt is tudom, hogy nagyon jó volt együtt lenni mindenkivel, és azt is, hogy Ő igazán szeret, és így szeret, ahogy vagyok. Ezért is szeretnék mellette maradni jóban-rosszban, egészségben-betegségben, holtomig vagy holtáig.
Ha pedig az esküvői fotókra nézek, én erre fogok emlékezni: erre a csodálatos napra, amikor életemben a legszebb lehettem, és a legjobb döntést hoztam meg. Ez pedig nekem mindenképpen boldogság, amit csakis profi fotóssal örökíttethettem meg. Hiszen, ezek azok a pillanatok, amelyekből nem lesz még egy, és amelyeknek az emléke át fog majd segíteni bennünket a legnehezebb időszakokon.
Szerző: Rita
Írjon Ön is egy valós történetet a boldogságról!
