Azt mondják, annyiféle boldogság van, ahány ember.

Ez nem is vitás, viszont nagyobb hasznát veszi az ember annak, hogy van a boldogságnak kétféle felosztása és ezekből következik néhány gyakorlatias lehetőség.

Első felosztás

A boldogság első felosztása a tartalom szerinti. Tartalmát tekintve a boldogság lelki eredetű vagy valamilyen megszerezhető tárgyhoz kötődő. Manapság elég sokan a megszerezhető tárgyakkal hozzák kapcsolatba a boldogságot. Ezért gondolják azt, hogy a gazdagok általában boldogabbak, miközben ezt senki sem bizonyította és valószínűleg nem is igaz. Ezzel szokták szembeállítani azt a boldogságot, amit emberi kapcsolatainkkal hozunk létre. Ezt nevezhetjük lelki jellegűnek. Ide tartozik például az, amikor szerelmesek leszünk vagy amikor egy színházi előadás alatt a színészek nagyszerű játékában gyönyörködünk.

A lelki eredetű boldogságot gyakran állítják szembe az anyagi származásúval – annak ellenére, hogy az anyagi forrásúval nem áll ellentétben, csak éppen más természetű. Melyik a magasabb szintű? Kinek melyik. Persze azt érdemes figyelembe venni, hogy aki becsüli a lelki eredetű boldogságot, az általában könnyebben szerez meg vagy enged el tárgyakat és mindkettőtől csak még boldogabb lesz. Ide tartozik még az is, hogy ez a lelki-tárgyi elég önkényes felosztás, mivel valójában a tárgyi kategória is a lelki eredetűbe tartozik, ha figyelembe vesszük, hogy egy tárgy nem érez, s a boldogságot végül itt is az ember éli meg.

Az első felosztás mentén megfigyelhetünk két szélsőséget. Az egyik, amikor valaki visszautasítja, hogy legyen valamije és szinte dicsőíti, hogy szegénynek lenni jó, a másik szélsőség pedig az, amikor valaki csak az anyagiakat tartja valamire. Ez utóbbiba tartozik a „pláza cica” és a „ kigyúrt dzsipp-es”. Ha te, aki ezt olvasod kigyúrt vagy és van dzsipp-ed, akkor sem tartozol azok közé, akik csak az anyagiakat hajszolják, mert az olyan fickók nem olvasnának el egy ilyen írást.

Második felosztás

Egy második módon is feloszthatjuk a boldogságot, ugyanis a boldogság vagy belülről jön, vagy kívülről kínálják. Sokszor hallani olyat, hogy boldog lennék, „ha férjem jobban bánna velem” vagy, „ha a gyerekem meglátogatna”. Ezekben az esetekben kívülről várják a boldogságot. Persze el is várható, hogy jól bánjanak velünk, ha mi magunk jól bánunk a környezetünkkel. Azonban sokkal inkább célt érnek azok, akik törekednek másokat boldoggá tenni, mert az élethez való ilyen hozzáállásuk saját maguknak is nagy örömére lesz, mivel látni fogják, hogy tesznek így boldoggá másokat. Erre mondják azt, hogy „adni öröm”.

A vágyakozás „eredménye”

A vágyakozás a boldogságra az idő múlásával egyre passzívabbá teheti az embert, ahogyan folyamatosan csak egyre kívülről várja, hogy valaki boldoggá tegye őt. Ezért van az, hogy ha valakin azt vesszük észre, hogy egyre boldogtalanabb, akkor a legjobb tanács, amit adhatunk neki az az, hogy okozzon valakinek örömöt, járuljon hozzá másvalaki boldogságához. Perszer jöhet boldogság hirtelen kívülről és az nagyszerű dolog, de ilyesmire várakozni, amikor nem jön, az elég hasztalan dolog. Nem jön közelebb a boldogság? Akkor nekünk kell lépkednünk felé.

Hozzászólások

hozzászólás