Iskola és uralkodás

Miért éppen az iskolákra ne lenne igaz, hogy minél szorosabban tartunk egy marék port, annál több pereg ki a kezünkből?

Annak ellenére, hogy rengeteg különféle elvárást fogalmaznak meg az iskolák működésével kapcsolatban, valójában csak néhány dolog elsődleges fontosságú, mégpedig azok, melyek boldoggá teszik (tennék) az iskolai életet. A boldogsághoz ugyanaz kell egy személynek egy osztálynak és egy egész iskolának is: cél, ami felé halad. Vannak, lesznek közben akadályok, de ezeket nem érzékeli legyőzhetetlennek, s ha meg is kell küzdenie időnként, végül tovább jut az aktuális akadályon keresztül a cél felé.

Így „kell” kiölni az örömöt az iskolából

Ha azt érzékeltetjük a pedagógussal, hogy a cél nem elérhető, ha szándékosan olyan célokat tűzünk ki elé, amiért elindulnia sem érdemes, akkor kapunk egy boldogtalan tanárt, óvónőt, iskolaigazgatót. Egyszerű „elérni” hogy a diák boldogtalan legyen! Tisztességes és alapos módon feldolgozhatatlan mennyiségű tanagyag, silány tartalmú, bonyolult és zavaros szerkesztésű könyvekkel „támogatva” megteszi a hatását. Mi kell még ahhoz, hogy a gyerekek végképp ne lássák értelmét az intézményi tanulásnak? Túlterhelt, óráikra felkészülési idővel nem rendelkező, gondterhelt tanárok.

Akkor most a szabályok ellen beszélünk?

A szabályokhoz igazodás az emberi együttműködés alapja. Megállapodunk valamiben, ahhoz tartjuk magunkat és így a csoport elérheti céljait. Ha olyan szabályokat, működési logikát és feltételeket erőltetünk iskolákra, melyekkel nem érik el az oktatás célját, akkor tanárok és diákok ellenállnak majd ezeknek a szabályoknak. Ez nem azért van, mert ők forradalmárok, hanem azért, mert létezik az emberi szabadságnak egy minimális szintje, ami alatt rabszolgának érzik magukat egy mégoly modern társadalomban is. Politikai elhelyezkedésétől függetlenül bárki megértheti, hogy amit az emberek örömmel tesznek, abba sokszoros mennyiségű energiát képesek fordítani.

Tantárgyak és óraszámok

Elcsépelt dolog, hogy a kevesebb néha több. Minél több tantárgyra forgácsoljuk szét a diákok figyelmét, annál szétszórtabbak lesznek és ahelyett, hogy néhány lényeges dolgokhoz értenének, háromszor annyi dologban csak dilettánsok lesznek. Ráadásul az az igyekezet, hogy minél több tantárgyat tanuljanak, az óraszámok állandó emelkedéséhez vezet. A dolog másik oldala az, senki sem látott még felépülni hidat csupa „elméleti szakember” által. Ha a képzésnek nincs kellő mennyiségű gyakorlati oldala, a tanulásnak pedig működő technológiája, akkor használhatatlan tudásunk lesz, mert mire is jó, amit nem tudunk alkalmazni. Elméletre persze szükség van, mert ez az oktatásnak az az oldala, ami nélkül nem tudnánk, hogy miért és hogyan csináljuk. Senki sem ülne be azonban buszvezető mögé, aki csak az elméletben „jártas”.

A tárgyak fontossága

Meglehet, hogy egy társadalomnak a fejlődéssel le kell mondania olyan tantárgyak oktatásáról, melyek hagyományosan mindig is a képzés részei voltak. Az is lehet, hogy nem ezt kell tenni, hanem néhány tárgy lényegi elemét összevonni egy új tantárgyban. Az viszont világos, hogy a tantárgyak jelenlegi száma a képzés néhány szintjén hatalmasra duzzasztja az óraszámot. Egy társadalomnak ott kellene kezdenie, hogy meghatározza, mi az oktatás célja. Anélkül, hogy ezzel most teljes körűen foglalkoznánk, érdemes megemlíteni, hogy az oktatásnak nyilván kell lennie valami olyan céljának, hogy a felnövekvő új nemzedék képes legyen tovább vinni működő technológiákat és kellő mértékű termelést és szolgáltatást fenntartani újabb nemzedékek életének megalapozására és fenntartására.

Boldogtalan diákok, fáradt tanárok

Az oktatási rendszer „el tudja érni”, hogy a diákok ne lássák a tanulás értelmét. Ehhez csak lehetetlen mennyiségű, gyakorlati hasznát illetően pedig kétséges minőségű tananyag kell. Így, bár a gyerekek hatalmas tudásvággyal születnek, elterjed az a nézet, hogy tanulni rossz. Talán kevesebb adat is elég volt az általános műveltséghez Arisztotelész korában, amikor a tanár és a diák séta közben beszélték át a megfigyelt világ működését, de nem is őrültek bele a diákok a rájuk nehezedő, teljesíthetetlen elvárásokba. Persze kell némi erőfeszítés ahhoz, hogy végül felnőttként valamiben professzionális jártasságunk legyen, de minden tantárgyból, az iskolák minden szintjén?

Szabályok és törvények

Egy társadalom boldogságát a társadalmat alkotó egyének boldogságának összessége adja. Ezért nem mindegy, hogy mire tanítjuk gyerekeinket. A gyermeknevelés nem bonyolult dolog, de ha a szabadságot összekeverjük a szabadossággal és nem tanítunk meg nekik a szabályokat, valamint azt hogy a szabályokat az együtt élés (erkölcs) és saját személyes jóindulatunk (etika) érdekében is betartjuk, akkor egy bűnözéstől hemzsegő társadalmat kapunk. Ugyancsak ide jutunk akkor, ha betarthatatlan, a szabadságot eleve lehetetlenné tevő szabályokat, törvényeket alkotunk, melyek betartása szembe megy mindenki boldogságával. Az ilyen szabályok „köztiszteletben álló bűnözők” fejéből szoktak kipattanni és céljuk csak egy: törvényessé tenni az uralkodást mások felett.

Boldog gyerekek program
Boldog gyerekek program

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.

design by Honlapdiszkont

http://www.mrsewig.com/ black wigs short