Unalmasak a hétköznapok? A megoldás: Tandemugrás!

Ha adrenalinra vágysz és a spórolt pénzeden inkább élményeket gyűjtenél mint tárgyakat, van egy jó tippem a számodra. Ne gondold, hogy az „extrém sportok csak az extrémeknek valók”, az igazság az, hogy napjainkban a robotolós rutinszerű állások tömkelege között mindenkinek szüksége van egy kis izgalomra. Vagy inkább jó sok izgalomra! Ha kíváncsi vagy milyen érzés a felhők között szabadesést átélni, tarts velem. Kipróbáltam. Elmesélem!

Előkészületek

Születésnapomra drága szüleim egy rendhagyó ajándékkal készültek, ismerve kalandvágyó tinédzser lányukat – engem, akinek más vágya sincs minthogy izgalmat csempésszen az örökösen egyhangú diákéletébe -, ennél jobb ötletük nem is lehetett volna. Azt se tudtam merre ugráljak örömömben, annyira felcsigázott ez a meglepetés. Februárban töltöttem be a 18-at, és végül az ugrásra augusztusban került sor, amikor az idő is nekünk kedvezett és minden megvolt egy jó kis ejtőernyőzéshez.

Az odafelé vezető úton már elkezdték szokásos táncukat a lepkék a hasamban, de amikor odaértünk és megismerkedtem a csapattal, már egyre jobban vártam az ugrást. Előbb-utóbb mindenkit elér a szakmai ártalom, de ha az övékről van szó, köszönöm szépen örömmel elfogadom! Lazaság, totális nyugalom, jókedv és mintha a stresszt még csak hírből sem ismernék. Már egyből nem hangzik rossz munkának. Szóval egy ilyen barátságos közegbe érkezve félelemnek nyoma sem volt rajtam.

Felvettem az ugráshoz szükséges ruhát amit a profi ugró adott, aki velem ugrott – a továbbiakban hívjuk Istinek – (általában egy kezeslábas, de esetemben elég volt csak egy nadrág), ami után össze-vissza kötöztek a további felszereléssel, és már jöhetett is a rövid felkészítés amiben átvettük elméletben az ugrást pontról pontra. Együtt sétáltunk a repülőhöz: a pilóta, a két profi ugró, a másik szerencsés befizetett és én. Eközben Isti már be is kapcsolta a GoPro-t és lelkesen dokumentálta az ugrásom minden egyes pillanatát. Még beszélnem is kellett a videóban amire nem voltam felkészülve de nem baj, a lényeg, hogy meg lett örökítve!

Felszállás, nincs visszaút

Miután a felszállás előtt sikeresen elpróbáltuk a repülőgép szakszerű elhagyását, jöhetett a beszállás. A gép elindult, és kezdetét vette a durván 25 perces repülés ami felvitt minket 3500 m magasba. Életemben csak egyszer repültem, de a sétarepülések nem visznek fel ilyen magasságokba. Csak ültem a kis repülőben és csodáltam az egyre távolodó tájat, figyeltem ahogy a szüleim emberekből aprócska hangyákká változnak mígnem teljesen láthatatlanná zsugorodnak alattunk.

Amikor már kellően a felhők fölé érkeztünk, a gép egyszer csak lelassított és már nyílt is az ajtó. Először a másik nő ugrott ki. Ekkor tudatosult bennem hogy mire is készülök, és hogy végre tényleg megtörténik. A GoPro cirka 500 képet készített, így a videó megérkezése előtt is végig tudtam kísérni utólag az ugrásom részleteit. Ez volt az a pillanat amikor másnap a képek megnézésekor könnyesre nevettem magam a saját arckifejezéseimen amik képről képre minden érzelmemet elárulták.

Csücsülés a gépen – nevetgélés
Kinyílik az ajtó – vigyorgás
Kiugrik a másik szerencsés – már csak mosolygás
Kiülés az ajtóba – a mosolyom egyre jobban átmegy komolyságba
Lábamat a gép szárnyára teszem – az arcom kezd eltorzulni
„És most engedd el az ajtót” – a szemem már óriásira nyílt
Ééés ugrás! – ijedt fej, „mi a francot művelek”tekintet

 

Szabadesés, tandemugrás

Mivel olyan vakmerő és bátor vagyok elméletben, még a repülőn megkértem Istit, csináljunk már ilyen menő szaltókat a levegőben meg miegyéb, mindent, amit csak lehet! Így hát az arcom további torzulások skáláin ment keresztül amikor Isti ígéretéhez hűen szaltózgatott velem a levegőben. Mondanom sem kell, be voltam tojva. Viszont újra és újra eszembe jutott, hogy muszáj kihasználnom minden momentumot, olyan rövid az egész. És ehhez az kell, hogy ne adjak teret a félelemnek, csak engedtem, hogy az adrenalin szétáradjon a testemben. És akkor érzed igazán amikor megszűnik, az adrenalin kiürülése után egyszerűen újra át akarod élni.

Unalmasak a hétköznapok? Boldogság: Tandemugrás!
Unalmasak a hétköznapok? Boldogság: Tandemugrás!

A szabadesés körülbelül 1 percig tart, ezután 3-4 perc maga az ernyőzés. Nos ha le kéne írnom milyen érzés is pontosan, nehéz dolgom lenne, mivel váltig állítom: erre lent nem lehet felkészülni. Igen, fent fúj a szél ezt, gondoltam, de ha még nem voltál ilyen helyzetben akkor nem tudod elképzelni mennyire. Mintha egy autóban mind a négy ablak teljesen le lenne húzva miközben 250-el repesztünk. Olyan légellenállást tapasztalsz esés közben hogy a fedetlen bőröd konkrétan hullámzik a szélben, pont ahogyan a filmekben látni, hozzátapad a csontodhoz mintha egy ruha volna.

És ha már olyan szerencsések vagyunk, hogy megengedhetünk egy ilyen ugrást, akkor a képes csomagot csak ajánlani tudom. A képek egyszerűen kellenek. Higgyétek el, ez olyan élmény amit egyrészt meg kell örökíteni, másrészt pedig időről-időre fel kell idézni, eleveníteni.

 

Hálás köszönet Imolának, aki ezt a cikket küldte a Boldogság Magazin számára!

 

Írj egy valós történetet a boldogságról!
Olvasók a boldogságról!

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.

design by Honlapdiszkont

http://www.mrsewig.com/ black wigs short