Egy asszony értéke
Milyen szép reményekkel is vágnak is bele a párok a házas életbe. Készülődés az esküvőre, gyönyörű az ifjú pár, megható a házasságkötő esketési beszéde, fergeteges a lakodalmi vacsora, vérpezsdítő a zene. Határtalan szerelem és gondtalan nászút valami szép helyre: „Örökké szeretni fogjuk egymást.”
Hogyan jut el a házasság ebből az idilli pontból odáig, hogy a férj hazaér a munkából, majd ölelés, puszi és bármi kedvesség nélkül csak annyit mond: „Miért nincs még kész a vacsora?” Sejtheted, hogy nem a gasztronómiáról, a főzés tudományáról van itt szó.
Hová lett a kedvesség, figyelmesség, ami az esküvőn még megvolt?
Sokszor attól a feleségtől várják el, hogy minden tipp-topp legyen otthon, aki ugyanúgy dolgozni jár, mint a férj, sőt még munka előtt a gyereket is elviszi az óvodába, iskolába. Ezenkívül „ő a felelős azért” is, ha a gyerek délután nem tudja behozni azt a tanulási hátrányát. Szerencsére sok pár idejében felfogja, hogy munkamegosztás nélkül sosem lesz együtt tölthető szabadidejük. Az a pár, ahol csak az egyik húz, szét fog válni vagy valamelyikük örökös alárendeltségben fog élni.
Mit a akar a férfi? Egy alárendelt szerepet betöltő modern rabszolgát vagy a lélek szépségét még idősen is megőrző, megbecsült feleséget szeretne maga mellett tudni, aki valóban párja, nem pedig szolgája? Elcsépelt dolog, de világos, hogy a nő könnyebben megőrzi szépségét és okosságát is, ha szeretve érzi magát. A rabszolgasorsot vállalók könnyebben csúnyulnak el és válnak butává. (Most nem térünk ki arra, hogy mennyi esze van egy olyan férfinak, akinek annyi elég, hogy a szép a párja.)
El is érkeztünk a dolog másik oldalához. Konzervatív hagyományok szerint a férfi keresi a pénzt, a nő pedig az otthon melegét ápolja. A modern társadalmak kormányainak adóéhsége olyan sokat elvesz egy fizetésből, hogy a legtöbb nőnek is dolgoznia kell, ha boldogulni szeretnének a családdal. Másrészt nem kellene elvitatni, hogy a nőnek saját magának ugyanolyan szakmai érvényesülései vágyai legyenek, mint a férfinak. Ott tartunk tehát, hogy a nő is dolgozik. Akkor neki van a háztartással, a gyermekekről való gondoskodással együtt több állása van, mint a férfinak.
Ha azonban a férj nem érti a nő otthoni feladatainak értékét, akkor legelőször is a feleségnek kell erről idejekorán felvilágosítania őt. Ne várjon ezzel évekig, mert sok idő múltán majd azt mondja a férj, hogy „évekig jól megvoltunk, most miért jössz nekem ezzel?” Jobb minden nézeteltérést a leghamarabb, még a keletkezésénél kisimítani, mert a ezek gyökere nem bonyolult. Általában csak abból adódnak, hogy valamiről nincsenek információi az egyik félnek. Még azt érdemes betartani, hogy ha már egyszer információkat adunk a másiknak, akkor tegyük azt barátságosan, mert amit valaki a másikkal perlekedve közöl, azt a másik hajlamos nem megérteni, mivel valójában nem a témára figyel, hanem a negatív érzelem köti le a figyelmét, amivel beszélnek hozzá.
Nincs mese! A házasság két fél felelőssége. Ha a kapcsolatukból eredő felelősséget nem teherként értelmezik, akkor együtt tudnak működni, ha viszont csak a másiktól várnak el dolgokat, miközben magukkal kapcsolatban kisebbek vagy nincsenek elvárásaik, akkor válás lesz a vége vagy egy együtt töltött boldogtalan élet.
Vannak és lesznek is olyan férfiak, akik munkából hazaérkezve azt tudakolják majd a feleségüktől, hogy mivel kedveskedhetnének neki vagy a bővebb családtól, hogy milyen közös programot csináljanak – és ezt nem az első pár hónapban, hanem kitartóan egy életen át. Az ilyen házastársak boldogabbak lesznek, mint mások.
Boldogság-tanácsadó