Foci EB – Csoportos boldogság
Ki gondolta volna, hogy egy olyan ország válogatottja, melynek klubcsapatai nincsenek Európa élvonalában, túljut a Futball Európa Bajnokság csoportkörein!
Ez önmagában még csak hír volna, de lelkes és odaadó játékuk egy ország szeretetét vívta ki. Rá sem ismerni Magyarországra! Fogta magát huszonvalahány focista és legalább a foci jegyében egységbe kovácsolta azt a népet, amelyre még olyan abszurd mondást is kitaláltak korábban, hogy „ahol egy magyar van, ott már két táborra oszlik a közösség”.
Csoportos boldogság
A boldogságot az élet sok terepén megélhetjük, de kiemelkedő jelentőségű és vannak, akiknek szemében magasabb rendű is az a boldogság, amit csoportként élhetünk meg. Szűkebb értelemben maga a válogatott az a csoport, amely most pályán, öltözőben, úton a következő meccsre folyamatosan megéli ezt a boldogságot. Egy ország is egy csoport. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy korábban ismeretlen emberek Budapest utcáin ünnepeltek együtt önfeledten nemzeti „tizenegyünknek” köszönhetően.
Mit számít ilyenkor, hogy miben nem értünk egyet, ha megélhetjük, hogy mint ország győzünk. Ilyenkor látszik, hogy milyen kevéssé is fontos, ami elválaszthat egymástól, ha van olyan, fontosabb dolog, ami összetart. Boldogan pattanunk fel meccs közben a fotelből egy gólnál, de mennyivel nagyobb öröm, amikor barátaink vagy akár idegenek társaságban tesszük ugyanezt!
Országos összetartozás érzése
Mit köszönhetünk tehát válogatottunknak, edzőiknek és más segítőiknek a Francia Futball Európa Bajnokságon 2016-ban? Messze nem csak a meccseket, a bravúros megoldásokat, hanem egy politikától mentes országos összetartozás-érzést.
A boldogság osztható
A boldogság nem egy kerek egész dolog, ami csak úgy ide- és odagurul. Az élet különböző, akár kisebb területein is megélhető. Boldogok lehetünk a szerelmünkkel vagy a gyerekünk születésekor, vagy később, amikor járni kezd, de lehetünk boldogok akár folyamatosan is. E boldogság kihathat a munkahelyünkre, s így akár pusztán emiatt is eredményesebbek lehetünk a munkában vagy az üzleti életben.
A futball válogatottunk szereplése – most már akár függetlenül attól, hogy meddig menetel még ezen az EB-n – olyan boldogság forrása, ami szintén kihathat az ember életének más területeire is. Nem ismeretes olyan felmérés, hogy mennyien érzik úgy, hogy életük minden összetevőjéről elmondhatják, hogy azok mindegyikét boldogan élik meg. Bernd Storck, a Magyar Labdarúgó-szövetség sportigazgatója és csapata mindent megtett azért, hogy egyénként, de úgy mint Magyarország „részei” is, boldognak érezzük magunkat.
Köszönjük neki és a csapatnak, akiknek nevét „nemecsek ernővel” ellentétben nem kis, hanem csupa nagy betűvel írhatjuk: KIRÁLY GÁBOR, DIBUSZ DÉNES, GULÁCSI PÉTER, BESE BARNABÁS, FIOLA ATTILA, GUZMICS RICHÁRD, JUHÁSZ ROLAND, KÁDÁR TAMÁS, KORHUT MIHÁLY, LANG ÁDÁM, ELEK ÁKOS, GERA ZOLTÁN, KLEINHEISLER LÁSZLÓ, LOVRENCSICS GERGŐ, NAGY ÁDÁM, PINTÉR ÁDÁM, STIEBER ZOLTÁN, BÖDE DÁNIEL, DZSUDZSÁK BALÁZS, NÉMETH KRISZTIÁN, NIKOLICS NEMANJA, PRISKIN TAMÁS,SZALAI ÁDÁM.
Szurkolók példamutatása
Ahogyan a hírekből hallhatjuk, Franciaországban szurkoló honfitársaink is kitesznek magukért nem csak a csapat számára szinte hazai környezetet varázsló szurkolással, hanem azzal is, hogy nagyrészt és többségében példamutató viselkedésükkel kiváló ellenpólust mutatnak ennek a 2016-os Labdarúgó EB-nek az elején tapasztalható agresszív angol és orosz szurkolói utcai csetepatékkal szemben.
A belga meccs előtt mit is üzenhetnénk a csapatnak? Talán azt, hogy nem láttunk egyetlen csapatot sem, amely a győzelem bizonyosságával állhatna ki a mieink ellen, azt viszont sejtjük, hogy csapatunk – annak ellenére, hogy tisztában van más válogatottak erejével – nem gondolja, hogy volna olyan ellenfél, melyet ne tudna legyőzni.
Bármeddig is jut válogatottunk, így is öröm, dicsőség és boldogság, ami róluk eszünkbe juthat, s ez már így marad függetlenül attól, hogy továbbjutunk a 8 közé, a 4 közé vagy akár …?!
