Milyen a Te boldogságod?
A boldogság szerintem a mai embereknek csalóka dolog. Azért mondom így, hogy csalóka, mert tényleg becsapós. Mit is szoktak boldogságnak tekinteni az emberek? Van akinek egy versengésben való győzelem másnak egy jól sikerült torta.
A megtalált szerelem, sikeres vizsga, kerti munka, jó beszélgetés egy új szoknya vagy akár 25 like is jelenthet boldogságot. Az egyetlen bökkenő ezekkel az, hogy leggyakrabban nem tartósak. Megtörténnek, boldogságot hoznak, aztán nyomukba a boldogság hiánya lép. Mi hát az igazi boldogság titka? És milyen a Te boldogságod?
Szerintem az igazi boldogság legfontosabb próbája a hossza. Nem nevezném azt igazi boldogságnak, ami elillanós. Boldogságnak azt nevezném, ami marad. A boldogság számomra olyasvalami, amiben élni lehet. Egy állapot. Igen, egy krónikus állapot, ami még ha meg-meg szakad is egy időre, az ember visszaesik bele. Ez azt is jelenti, hogy a boldogság forrása nem kintről csörgedezik felénk, hanem belülről fakad. A boldogság csalóka volta talán éppen ezen a tényezőn múlik. Túl gyakran várjuk kívülről. Mint a szöcskék a réten igyekszünk boldogságról boldogságra ugrálni abban a hitben, hogy egyik boldogságtól a másikig elérhetjük, hogy boldogok leszünk.
Reggel megiszunk egy jó kávét, talán a kedvenc fotelban ülve. Pár percre boldogságot érzünk. Aztán indulni kell és máris tűnik az a jó meleg érzés.
Beülünk az autóba és érezzük, hogy mennyire jó, hogy a hideg esőben nem kell az utcán szenvednünk. Majd dugóba kerülünk és bosszankodni kezdünk, még aggódunk is, hogy el ne késsünk. Nap közben tesszük a dolgunkat, ahogy szoktuk. Akár meg is kérdezhetnénk magunktól: „Te boldog vagy?” Ez a válasz ha tényleg őszinte, már sokat elárulna boldogságunk milyenségéről. Vajon a napi tennivalóinkat örömmel végezzük?
Társadalmunk egyre inkább úgy gondolkozik, hogy nem dolgozni boldogság.
A nyaralás, a pihenés, a hosszú hétvégék az a boldogság. Van, hogy már hétfőn sóhajtozunk, hogy milyen messze van még péntek délután. Vagy nap közben arra gondolunk, milyen jó lesz este a masszőrnél, a meleg ágyban TV-zni, elmenni a konditerembe, vagy böngészni a neten. Ez lenne hát a boldogság? Nem hiszem.
A boldogság valóban belülről fakad. Ha belülről fakad, akkor nem tud elmúlni, mivel mi vagyunk az. Mégis hogy lehet, hogy valaki boldogság, valaki meg gyakran hiányolja a boldogságát. A kulcsra egy nemrég tett felfedezésemben bukkantam. A boldogságnak helyet az emberben az csinál, hogy tudatában van önnön kilétének. Amíg valaki nem tudja ki is ő valójában, addig nem érzékelheti önmagát. Így önmaga hiányában gyakorta boldogtalanságban szenved. Ekkor érthetővé válik az is, hogy miért oly nehéz sokak számára kimondani, hogy „boldog vagyok”. De ismerje csak fel igaz valóját! Legyen őszinte önmagához és kövesse azt a nagybetűs belső TUDÁST!
Nem gondolom, hogy nagyon könnyen megvalósítható ez napjainkban. De minden bizonnyal megvalósítható. Van megbízható út, önmagunk felfedezéséhez. Vannak jó társak és valós, tartós boldogságban élő segítők, akik támogatást és megértést tudnak adni ezen az úton. Ez azért egy kicsit megnyugtató. Nem így van?
Trajtler István
önismereti konzultáns
www.tudjmagadrol.hu
