Korrupcióval támadnak a boldogságra

Amikor nemzetközi szinten vizsgálják, hogy mennyire boldog egy ország, akkor a felmérés egyik összetevője a korrupció mértékének szintje.

Nem tudományosan, hanem az ember hétköznapi véleményét kérve nem valószínű, hogy találkoznánk a boldogság érzékelésének ezzel az összetevőjével, mert innen nézve a boldogság egyéni és szubjektív dolog. Vajon akkor miért gondolják azt, hogy statisztikai vizsgálatokban mérni kell a korrupciót és mi köze van ennek a boldogsághoz?

Mit jelent a korrupció?

A szótárban az egyik meghatározás szerint a korrupció: Megvesztegetés ténye a gazdasági, politikai, hivatali életben, amikor egy (magas rangú) állami hivatalnokot, hatósági személyt vagy gazdasági, politikai döntéshozót ígéretekkel, ajándékokkal, pénzzel, szívességgel megvesztegetnek, lefizetnek jogtalan előnyök érdekében. (Forrás: wikiszotar.hu)

Akadály a személyes érvényesülés előtt

Mi a baj a korrupcióval? Leegyszerűsítve annyi a válasz, hogy ha az ember sikerét nem az határozza meg, hogy milyen a saját teljesítménye, hanem amikor ez mindenféle külső tényezőktől, nem pedig saját tehetségétől és szorgalmától függ, akkor természetesen úgy fogja érezni, hogy nem sok lehetősége van saját sorsa irányítására és ettől boldogtalanabb lesz.

Ha az állást az orrod előtt más kapja, mert ő az ismerőse valakinek a cégnél, akkor mindegy, hogy te mennyit tanultál és nincs előnyödre a jobb tapasztalatod, a használható tudásod. Ugyanígy, amikor a cégedben minden szaktudás megvan egy pályázatban kiírt vagy egyszerűen csak üzleti vonalon meghirdetett munka elvégzéséhez, de a munkát egy másik, kevésbé hozzáértő cég kapja, csak azért, mert annak az ügyvezetőjének jobbak az összeköttetései vagy azért mert az törvénytelen módon „visszajuttat” a bevételből a megbízónak, akkor ez kelthet benned némi szomorúságot.

Akadály az anyagi boldogulás előtt

Modern társadalmakban nem ritka a korrupció
A gazdagságnak nem a korrupción kellene nyugodnia

A boldogságnak – legalábbis érvényesülési vagy anyagi vonalon – a korrupció komoly akadálya. Ezzel szemben ahol kiszámítható gazdasági környezet található, ott a tehetség és szorgalom „elnyerheti” jutalmát. Vannak filozófiák, melyek nem törődnek az anyagi körülményekkel és a boldogságot kizárólag egy belső, míg más filozófiák egy korábban élt személy vagy egy fensőbb hatalomból eredő tényezőnek tekintik. Ezzel nem érdemes vitatkozni, így tekintik és kész.

Egy ország boldogságindexének megállapításakor a modern statisztika világában figyelembe veszik a korrupció mértékét. Az egy másik kérdés, hogy a korrupció objektív és számszerű mérése a dolog általában rejtett természete miatt nem könnyű, de nem is lehetetlen. Ha például egy országban kétszer annyiért épül az autópálya, mint a környező országokban, akkor körülbelül kiszámítható, hogy mire való a magasabb költségvetés. Ez hasonlóan érvényes más állami megrendelésekre.

A korrupcióra nem csak az életminőség mehet rá, hanem maga az élet is. Példa erre az, amikor egy afrikai élelmiszersegély kiosztását a helyi hatalmasságokra bízzák és valójában éppen a rászorulókhoz nem jut elég élelmiszer, s emiatt alultáplált gyermekek sorsa pecsételődik meg.

Másik meghatározás: erkölcsi züllöttség

A korrupcióval megszeerzett hatalom növeli a bűnözést
A korrupció a hatalom megtartásának nemtelen eszköze

A megvesztegetés szónak nem csak ez a gazdasági, politikai, hivatali jelentése van. A másik, ennél általánosabb meghatározás magában foglalja az elsőt, de sokkal nagyobb, kiterjedtebb bajról árulkodik.
Ebben az értelemben a korrupció erkölcsi romlottság, züllöttség, amely a közösség, társadalom anyagi érdekeit sérti, gazdasági, pénzügyi működését ássa alá. A korrupció aláássa egy ország gazdaságát. A korrupció miatt nő az infláció, és megszűnik a bizalom egy ország és lakói iránt. (Forrás: wikiszotar.hu)

A szó eredete: korrupció < latin: corruptionem (megrontás) < corruptus (elrontott) < con­ (meg) + rumpo (tör, szakít).

Mi a baj a törvényekkel segített korrupcióval?

Már az is furcsa, hogy törvénnyel segíthető a korrupció, de sajnos ez nagyon is lehetséges, mégpedig leginkább úgy, hogy egyrészt a szabályok lehetővé teszik, hogy ugyanazok a személyek döntsenek, másrészt úgy, hogy a szabályokat úgy hozzák, hogy egy előre meghatározott körnek legyen csak esélye munkákat elnyerni.

Tipikus példa erre, amikor a pályázati kiírást úgy fogalmazzák meg, hogy annak csak egyetlen cég feleljen meg. Ha például a döntéshozó azt akarja, hogy a motorvonatot mindenképpen egy kimondott cég szállíthassa, akkor mondjuk beleírják a pályázatba, hogy a szerelvény padló lemeze pontosan milyen magasan legyen, s a konkurens cégek számára akkora plusz költséggel járna az ő termékük áttervezése, tesztelése és kivitelezése, hogy máris nyert ügye van annak, „aki számára” a pályázatot kiírták. (Ez nem egy konkrét történet része, hanem egy elképzelt példa.)

Hasonló módon megoldható az is, hogy vállalatirányítási rendszerek pályázatain a pályázatíró cégek rendre vagy többségében ugyanannak a cégnek a termékét írják pályázataikba. Ennek különös „szépséget” kölcsönöz az, hogy ilyen módon az adott szoftver világcégen keresztül az Európai Uniós támogatások egy része automatikusan megy is vissza külföldre. (Ez is csak egy kitalált példa.)

Amikor a korrupció az állami kiadásoknak már jól mérhető részét érinti, akkor nem csak a boldogság általános esélyei csökkennek egy országban. Ezen a ponton már a demokrácia van bajban, hiszen a korrupcióval megszerzett pénzeknek pontosan a hatalommal kapcsolatos feladatai vannak, szerepük az esélyek alattomos megváltoztatása. Ennek továbbtárgyalása viszont nem feladata egy lényegét tekintve boldogságról szóló elmélkedésnek.

Boldogság és korrupció

A korrupciótól azok is szenvednek, akik nem részesei. Függetlenedhetünk a korrupció hatásaitól úgy, hogy nem veszünk tudomást a jelenségről annak érdekében, hogy boldogok maradhassunk? Az emberek társadalmakba szerveződve élnek, ezért szinte lehetetlen, hogy ne hassanak ki rájuk a társadalmi nehézségek.

Persze elvonulhat valaki a világtól és mondhatja, hogy ez az egész őt nem érinti, de akkor a társadalmi és emberi kapcsolatokban lehetséges pozitív előnyöktől is visszavonul. Kétséges, hogy összességében így boldogabb lesz-e, de nem nyilatkozhatunk azok helyett, akik ilyen utat választottak. Többségünk azonban valamiféle „civilizációban” él, s ha boldogabb életet szánunk gyermekeinknek, akkor nem szabad beletörődni a korrupció létébe vagy mértékébe.

Erkölcstan – Harcolni a korrupció ellen?

Nem szó szerinti harcról van szó. A korrupció ellen azzal lehet fellépni, ha emeljük a társadalom erkölcsi szintjét. Ha csak a törvényekre és a bíróságokra bízzuk, attól még nem szűnik meg a jelenség. Az erkölcsi szint viszont részben oktatással, másrészt példamutatással emelhető. Ezzel szemben hat a beletörődés. Az a társadalom, amely nem tanítja meg fiataljait arra, hogy mi szabályos és mi nem, hanyatlásra van ítélve. Ezért bár divatos lehet ódzkodni az iskolai erkölcsoktatástól, de mivel a családok nevelő szerepe már csak az együtt eltölthető idő csökkenése miatt is kisebb lett, legalább van háromnegyed óra egy héten, amikor a diákok az erkölcsi szabályokkal ismerkedhetnek.

A család szerepe

Az erkölcsös nevelésben fontos a család szerepe
A családban való nevelés szerepe fontos a korripció csökkentésében

Az iskola még egy kiváló erkölcstan tanár kitartó munkája mellett sem lesz képes egyedül olyan tartást adni a gyerekeknek, hogy amikor felnőttek lesznek, ne lehessenek áldozatai vagy részesei és áldozatai a korrupciónak. A családnak is van szerepe és minél nagyobb, annál jobb. Ha a gyermek azt látja, hogy szüleit nem lehet korrupcióval megvásárolni, akkor nem csak büszke lesz rájuk, de az arra való ereje is megnő, hogy amikor ő felnő, akkor könnyedén visszautasíthasson tisztességtelen ajánlatokat és valószínűleg ő sem kíván majd megvenni másokat.

Erkölcs és etika

A korrupció számos más módon is rombolja a boldogságot, ezért kiiktatása komoly előnyökkel járna egy országra, a csoportjaira és a benne lakó egyénekre is. Innen már látható, hogy a boldogság-felmérések nem oktalanul tartják nyilván egy-egy ország korrupciós gyakorlatának szintjét.

Az erkölcs persze nem azonos az etikával. Az egyén, ha nehezebben is, de még egy erkölcstelen, korrupt társadalomban is elutasíthatja a korrupciót, s az igaz, hogy ezáltal nem lesz több pénze, de legalább elmondhatja magáról, hogy etikus a hozzáállása, hiszen az etika nem csak személyes ügy, de felette is áll az erkölcsöknek, mivel az egyén szigorúbb lehet magával, mint amilyenek a szabályok és a környezet lenne vele – ez különösen igaz lezüllött társadalmakban.

A korrupció nem alternatívája a boldogságnak

Az embernek módjában áll el nem fogadni azt az okoskodást, hogy „mindenki így csinálja”. Ez talán nem divatos és elég idealisztikus nézőpont, de az egyén a környezet nyomása ellenére is lehet etikus. Azok, akik igazán a barátai és akiknek hasonló az értékrendjük, azok érteni és követni fogják.

Ezzel szemben lehet ugyan a hatalom megszerzésének és fenntartásának egyik eszköze a korrupció, de mivel eleve boldogtalan, ezért irigylésre semmiképpen sem méltó egy korrupt hivatalnok vagy gazdasági résztvevő. Ő csak egy a saját képességeihez viszonyítva igazságtalanul gazdagabb, s emellett boldogtalan ember, ami persze nem jelenti azt, hogy aki gazdag, az mindenképpen ilyen volna. A kétféle jómódú embert nagyban megkülönbözteti egymástól egy apró dolog, hogy jól alszik-e (lelkiismeret).

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

16 + tizenhét =

design by Honlapdiszkont

http://www.mrsewig.com/ black wigs short