GyerekekMagazin

Iskolai agresszió kezelése – II. rész

Az iskolai agresszió témáját folytatjuk, miután az első részben szó volt a szülő és a pedagógus jellemző hozzáállásáról, a gyerek-szülő-pedagógus háromszögről, a felbujtóról és a gyerek boldogságáról is.

Itt nem ismételjük meg az előző „fejezet” tartalmát, mert az most is elolvasható a Boldogság Magazin Iskolai agresszió kezelése című első cikkben. Feltételezzük, hogy ezen a ponton a szülő és a pedagógus között létrejött valamilyen együttműködés a gyerek érdekében. Haladjunk inkább abban a gyakorlatias irányban, hogy milyen lépések tehetők meg annak érdekében, hogy csökkentsük az iskolai agressziót és ezzel fordított arányban növeljük az iskola békéjét.

Engem, mint pedagógust és szülőt nem fog zavarni, ha ön, mint pedagógus vagy szülő néhányat túlzásnak talál majd a megtehető lépések közül. Az viszont valószínű, hogy ezek közül minél többen sikerül előrelépniük, annál több nyugalmat hoznak vele nem csak az iskola életébe, de még a családi környezetbe is. Ha pedig olyasmivel találkozik, amire azt mondhatja, hogy ezt eddig is tudtam, akkor álljon meg egy kicsit és gondolja újra valahogy így: „Eddig is tudtam, de tettem-e érte valamit?” … mert az emberek tényleg nem buták, sok mindent tudnak, de egy dolog tudni és egy másik aktívan cselekedni. Ne vegye hát kioktatásnak, ha valami ismerős dologgal találkozik, sokkal hasznosabb, ha úgy tekinti, hogy ez az összefoglalás hasznos mozgósítás egy békésebb iskola megvalósításáért.

Amikor nevelésről van szó, akkor furcsán hathat, hogy olyan tételekkel kezdjük, melyek a testről szólnak, de vannak annyira alapvető okok, hogy anélkül, hogy ezeket kezelnénk, szinte minden igazából már nevelési eszköz kudarcot vall. Más dolgokban is, de ezekben kiemelt fontosságú, hogy a pedagógus és a szülő minél nagyobb egyetértést alakítson ki.

A felnőtt

A felnőttek néha szeretik túlbonyolítani a dolgokat. Máskor pedig leegyszerűsítik a gyermeknevelési problémákat azzal, hogy a gyerek egyszerűen csak ilyen vagy olyan természetű. Mi, felnőttek azonban jobban tesszük, ha szembenézünk azzal, hogy felelősek vagyunk a gyerekek sorsáért, van mit tennünk értük és az csak a felelősség alól való „gyenge” kibújási kísérlet, ha azt mondjuk, hogy egy gyerek „ilyennek” vagy „olyannak” született. A gyerekek jellemzően nem születnek rossznak, idegesnek, verekedősnek, ingerlékenynek – kivétel ez alól ha valaki fizikai rendellenességgel lát napvilágot, de most róluk beszélünk.

Táplálkozás

Triviális, de fontos dolgok: Ha egy gyerek nem alszik eleget, akkor ingerlékeny lesz. Nem csak az alvás hiánya okoz azonban alacsony energiaszintet, s ezzel együtt idegességet, hanem az elégtelen táplálkozás is. Kevés fehérje, kevés zöldség, kevés vitamin és ásványi anyag, viszont sok szénhidrát (cukor, liszt és egyéb) tünete szintén nyugtalanság lehet és látszólag ellentmondóan bágyadtság vagy túlfűtött mozgékonyság.

Táplálkozási források bőségesen beszámolnak a cukor káros testi hatásairól, azonban ritkábban említik, hogy milyen szellemi hatásai vannak. Ha valaki szeretne meggyőződni erről, próbálja ki, hogy egymás után pár napon keresztül nem eszik cukrot, majd pár napig reggelenként és délben kifejezetten sok cukrot tartalmazó ételt eszik. Tapasztalni fogja magán a különbséget. Ugyanaz a gyerek, aki egyszer sok cukrot eszik, míg máskor keveset első esetben idegesebben fog viselkedni, míg a másodikban nyugodtabb lesz. (Kivéve, amikor a cukor hiánya egy korábban magas cukorfogyasztást követően elvonási tüneteket produkál például éppen idegesség formájában.)

Mondhatja a pedagógus, hogy “Mit tegyek, ha egyszer a szülő cukorral tömi a gyereket?” Nincs mese, a pedagógusnak elegendő információt kell adnia a szülő számára ahhoz, hogy a szülő maga lássa be, hogy mellőznie vagy csökkentenie kell a cukrok szerepét a gyerekek élelmezésében. Ez nem megy parancsszóra. A legtöbb szülő képes ezt megérteni, de ha a pedagógus nem alakít ki rendszeres párbeszédet a szülőkkel, akkor nem tud majd egyetértést kialakítani, s ennek a gyerekek is kárát látják.

Alvás

Sajnos „bevált” titkosszolgálati és náci módszerek azok, melyek úgy törnek meg fogságba esett – akár ártatlan – embereket, hogy nem engedik őket aludni. Nem kellenek azonban aljas „állambiztonsági” intézkedések egy családban ahhoz, hogy a gyerek általában kialvatlan és így ideges legyen. Egyszerűen csak olyan szokás alakul ki a családban, hogy mivel a szülők és gyerekek nappal távol vannak egymástól, ezért este ezt úgy pótolják be, hogy sokáig fent vannak. Könnyű kiszámolni, hogy mennyi idő jut alvásra, ha a család jellemzően éjfélkor fekszik és fél hétkor kel, hogy mindenki beérjen az iskolába vagy a munkahelyre.

Egy gyereknek szüksége van elegendő mennyiségű alvásra, a testének regenerálódásra szolgáló nyugodt pihenésre. Vannak alváskutatási eredmények, melyek azt is közzéteszik, hogy az éjfél előtti alvás pihentetőbb, mint az azt követő, s ebből arra következtethetünk, hogy nagyobb teljesítményt ad le ugyanaz az ember, ha korábban fekszik és korábban is kel, mint ha későn feküdne és később is ébredne.

Ha tehát a pedagógus azt tapasztalja, hogy egy gyermek idegesebb, mint lenni szokott, vagy ebből a szempontból általában kilóg a közösségből, akkor első dolga az legyen, hogy érdeklődjön a szülőnél, hogy mit eszik a gyerek, mennyit alszik és mikor.

Agresszív minták

A gyerekek elsősorban nem lexikálisan tanulnak! Bár ezt a porosz iskolamodell – amit Magyarországon oly nagy arányban alkalmaznak – képviseli és el akarja hitetni velünk, ez nem igaz. A gyerekek nem magolnak be dolgokat örömmel, és az ilyenfajta tudásnak korlátozott a szerepe. Ettől még természetesen vannak dolgok, melyeket „be kell vágni”, ez a fajta „tanulás”, azonban túl nagy szerepet kap a porosz-magyar tanulási szisztémában. A gyerekek értelmére, józan ítélőképességére hatva sokkal mélyebb tudás hozható létre – olyan, ami valóban az övé. Ezzel párhuzamos, hogy bár a gyermeknevelés egyik felét a szabályok, az emberi együttélés normáinak megismertetése jelenti, a másik és nagyon fontos fele viszont a Példa, amit a gyerek lát.

Az egyik legfontosabb tehát az iskolai agresszió csökkentéséhez az, hogy a gyerekek minél kevesebb agresszív példát lássanak. Ha a tévéből, mozivászonról, számítógépből és most már az „okostelefonból” is áramlik a gyerekre az agresszió, akkor az hamarosan természetes lesz számára. Elfogadható és természetes lesz számára akár az, hogy ő agresszív legyen, akár az, hogy mások indulatosak vele vagy másokkal. A családon belüli közvetlen erőszak (felnőttek vagy nagyobb gyerekek oldaláról) pedig villámgyorsan nevelik agresszívvá vagy pedig éppen ellenkezőleg, visszahúzódóvá a gyereket.

Egy gyerek leginkább mintákból tanul. Ha a felnőttek vagy nagyobb gyerekek világában azt látja, hogy rendben van megütni valakit, akit ez lesz természetes a számára. A szülőnek komolyan kellene vennie a filmek korhatárát, sőt egy kicsit még szigorúbban, mert például a 12 éven felüli filmek többsége nem alkalmas 12 évesek számára „fogyasztásra”. Vannak olyan számítógépes játékok, melyekben nem kell szétlőni egy tucat ember fejét, hogy egy újabb szintre léphessünk. A háttér televíziós híradózásból is ömlik a gyerekre a terrorizmus, a köztörvényes bűnözés és a politikusok egymás tönkretételére törekvő fröcskölő, gyűlölködő nyilatkozatai.

Az agresszív mintáknak sok más forrása is van. Ha a szülők maguktól vagy gyermekük tanárainak kérésére jelentős mértékben csökkentenék gyermekük „agresszió fogyasztását”, az nagyon gyorsan csökkentené az iskolai agresszió mértékét. Persze kényelmesen mondhatja azt egy szülő vagy pedagógus, hogy ez már csak egy ilyen világ és még a vízcsapból is agresszió folyik, de ha eleve lemondanak az agresszív minták csökkentéséről, akkor ne csodálkozzanak, ha gyermekük agresszív lesz, agresszív cselekmények áldozata vagy mindkettő.

Csökkentsd le a televíziózás mennyiségét vagy válogasd meg a tévé- és moziműsorokat, ne engedd a gyereket gyilkos játékprogramok előtt üldögélni és a jutalmad egy barátságosabb otthon és élhetőbb iskolai közösség lesz.

Igazság, büntetés, jutalmazás

Ami ez alá a főcím alá tartozik, az még a felnőtt társadalomban sem megy jól, de legalább kisebb közösségekben érdemes megvalósítani. Szoktak olyat mondani, hogy nem „nem tudok igazságot tenni”. A helyzet az, hogy nem is lehet. Az igazságot nem „teszik”, hanem az igazság egy már végbement dolog, akkor és úgy ahogyan az pontosan történt, színezés, meghamisítás nélkül. Néha két gyerek nem egyformán adja elő a történéseket, a felnőtt pedig próbál „igazságot tenni”. Persze, hogy nem tud! Nem volt ott és ellenmondásos amit utólag elmondanak neki. Ha szeretne igazságos lenni, akkor nagyon körültekintően és precízen, több oldalról és részrehajlás, valamint előítélet nélkül kell megszereznie minden információt a pontos történésről.

Ennél is fontosabb azonban, hogy a büntetésnél célravezetőbb, ha a „vétkes félnek” lehetővé tesszük, hogy jóvátegye a hibát, amit elkövetett. Az tolja őt egy passzív, önbecsülést romboló bűnös helyzetbe, hanem segítünk neki visszailleszkedni a közösségbe. Nem kétséges, hogy a felnőtt néha azzal tudja leggyorsabban megvédeni a közösséget, ha annak rombolóját elkülöníti. Azonban ha nem próbálja meg gyorsan – például jóvátételt lehetővé téve – visszailleszteni a „hibát elkövetőt” a közösségbe, akkor a felnőtt csak deviánsokat „gyárt”, akikből a jövő börtönlakói lesznek. Az akit sokat büntetnek, de sohasem rehabilitálnak, teljesen el fogja veszíteni az önbecsülését és hamis „önbecsülést”,  például az én egy „verekedős gyerek” vagy én ”rossz vagyok” jellegű „önbecsülést” fog létrehozni, már csak azért is, hogy ezzel megfeleljen annak, amit szerinte a felnőtt (pedagógus vagy szülő) gondol róla. A gyerekek egy idő múlva könnyen alkalmazkodnak ahhoz a „bélyeghez”, amit a felnőttek vagy más gyerekek ragasztanak rájuk.

Mindegy, hogy ön szülő vagy pedagógus, állítsa helyre a „rosszak” valódi önbecsülését, ami magában foglalja azt is, hogy talán hibáztak, de alapvetően nem rosszak, és jutalma egy nyugodtabb közösség lesz. Ez persze nem jelenti azt, hogy a példamutató gyerekekkel nem kellene törődni. Furcsa lenne számukra, ha a tanár vagy óvónő kevesebb figyelmet szentelne nekik, mint a deviáns viselkedést mutatóknak. Dicséretekkel, apróbb jutalmakkal el kell ismerni a közösségben példamutató gyerekeket. Megfigyelhető viszont, hogy még a leginkább közösség romboló gyerekek is tesznek jó dolgokat. Ne mulasszuk el jelezni nekik és amikor lehet, az egész közösségnek is, hogy észleltük ezeket.

Egy agresszív mintát követő gyerek kezelése, közösségbe való visszaillesztése sokféle lehet, de minden ilyen megoldásnak alapvető kiindulópontja, hogy feltérképezzük, mi van vele, mi vezette őt oda, hogy már rossznak gondolja magát és mások is ráragasztották a címkét: rossz. Tegyük hasznosság őt a közösség számára azzal, hogy általa elvégezhető nem túl nehéz feladatot bízunk rá, kövessük figyelemmel a haladását és dicsérjük meg, ha befejezte. Ha a pedagógus nem ezt teszi, hanem kialakítja saját szembenállását a gyerekkel, akkor veszített és a csoport is veszít, nem lesz béke.

Agresszív szülő

Sajnos nem ritkán a pedagógus azt tapasztalja majd, hogy a gyerek agressziója pusztán a szülői minta követése. Ekkor a legnagyobb hiba az, ha azt hiszi, hogy nincs joga ezt szóvá tenni a szülőnek és beavatkozni ezzel a magánéletükbe. Egy gyerek vagy a feleség bántalmazása nem magánügy, hanem társadalmi fontosságú. A pedagógus érezheti úgy, hogy nem sok eszköze van ilyen helyzetben de nem hunyhat szemet a rábízott gyermeket veszélyeztető helyzet felett. Lehet esélye sikert elérni, ha a szülő hajlandó kommunikációba kerülni vele a gyerek érdekében. Ebben az esetben kérdezze meg a szülőt, hogy mit szeretne, ha milyen felnőtt válna a gyerekéből. A legtöbb felnőtt szeretné, ha gyermeke sikeres, boldog felnőtté válna. A szülő ilyen válasza után vázolni kell számára, hogy az a gyerek, akit vernek vagy aki előtt az anyját verik, minden lesz csak kiegyensúlyozott, sikeres, boldog felnőtt nem.

Világítsuk meg számára, hogy ha azt szeretné, hogy ne váljon a gyereke tutyimutyivá vagy éppen ellenkezőleg mindenen átgázoló gőzhengerré, akkor a keze helyett a gondolatait használva, a szavaival kell a gyerekre hatnia. A pedagógus még azt is megteheti, hogy felvázol egy olyan nem kívánatos helyzetet, hogy mi lesz akkor, ha a gyerek is megver majd másokat és ezt esetleg olyan „jól” csinálja majd, hogy hasonló tettek miatt később börtönbe kerül. A szülő szeretne majd egy ilyen helyzet felelősségén osztozni vele? Valószínűleg nem.

Egy agresszív szülő kezelése sok empátiát, türelmes hozzáállást és kitartó munkát igényel a pedagógustól. Sikertelenség estén pedig nem lehet rest a hivatalok vagy társadalmi szervezetek segítségét kérni. Ez a gyerekek és a holnap felnőtt társadalmának érdeke is.

Iskolai agresszió, ami következik

Az iskolai agresszió témáját „természetesen” még nem fejeztük be ezzel. A folytatásban jön majd néhány példa. Szándékosan nem közöltünk itt valós eseteket. Megvárjuk, hogy mit írnak az olvasók, milyen a gyakorlatban előforduló témát vet fel Ön, amit szeretne, hogy kibontsunk egészen a megoldásig.

Ettől még az előző és ez a cikk alkalmas arra, hogy gyakorló szülők és pedagógusok elkezdjék megvalósítani a bennük foglaltakat. A Boldogság Magazinban örömmel vesszük tapasztalataikat.

Pár bekezdéssel feljebb kiemeltük a gyerek előtt álló példák fontosságát, egy következő cikkben a másik oldalt is érdemes megemlíteni, még pedig azt, hogy milyen szabályok teszik élhetővé a közösségi életet, s hogy mikét lehet átadni a gyerekeknek a szabályok tiszteletét és azt a nézőpontot, hogy azok betartása saját boldogságuk érdekében is fontos.

Ami még ide tartozna

Mi az, amiről nem beszéltünk? Nos – mivel komoly társadalmi viták tárgya jelenleg is, ezért nem volt szó arról, hogy a pedagógusok helyzete és kapcsolatrendszere az iskolában alapvetően meghatározza az ő személyes nyugalmukat, ami pedig nyilvánvalóan közvetlenül hat a gyerekekre; vagy megnyugtatóan vagy idegesítően. Ezért fontos lenne, hogy az iskolán belül ne legyen harc a felnőttek között és ne legyen az iskola és az állami vagy politikai tényezők között sem. A párbeszéd értelmes dolog lenne értelmes felek egyeztetésére, a harc viszont nem. A gyerekeknek sokat jelentene egy olyan légkör, amiben a pedagógusoknak nem lenne egzisztenciális vagy másféle félnivalójuk. Ez is kihat rájuk.

Boldog gyerekek program
Boldog gyerekek program

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.