Boldogság-tanácsadóMagazin

Újévi fogadalmak pszichológiája

Újévi fogadalom? Miért nem segít sok embernek az, hogy az év utolsó napján tesz egy fogadalmat, amiben kijelenti, hogy ezt vagy azt teszi vagy nem teszi, illetve valamit elér jövőre? Mit értünk azon, hogy újévi fogadalmak pszichológiája?

 

Újévhez közeledve

Az emberek, még azok is, akik nem így gondolják magukról, valójában egész erősek, hiszen miképpen vélekedjünk azokról, akik annak ellenére, hogy már évek óta tesznek egy fogadalmat, de nem sikerül betartaniuk, újra és újra, a következő év végén is nekidurálják magukat és eldöntik, kijelentik, hogy most sikerülni fog. Ez a kitartás az erősek képessége, még akkor is, ha azután úgy pereg le ez az újabb év is, hogy esetleg ismét nem valósul meg a terv.

A kívánságokkal összeszövődő fogadalmak listája egészen egyszerű és gyakori dolgoktól kezdve a bonyolultabbakig elég nagy. Sokan vannak, akik eldöntik, hogy mostantól nem dohányoznak, lefogynak, vagy kevesebbet fognak inni. Diákok fogadalma lehet, hogy elérnek valamilyen tanulmányi eredményt, bár ezt a célt gyakran már szeptemberben kitűzik.

Van aki azt dönti el, hogy nagyobb békét teremt a családban, de olyan is akad, aki megfogadja, hogy megmenti bomladozó párkapcsolatát, helyreállítja a szerelmes viszonyt. Akinek pedig nincs párja, megfogadhatja, hogy megtalálja a nagy őt.

 

Az újévi fogadalmak csoportosítása

A fogadalmak külön csoportját alkotják azok a fogadalmak, melyeknek lényege az, hogy valaki mit nem tesz majd, amit ő vagy környezete károsnak ítél. Ezek lényege a tartózkodás valamitől, amit az ember helytelennek ítél vagy amit barátai, rokonai, ismerősei, munkatársai annak látnak. Ha az ember meg tud tartani egy ilyen fogadalmat, akkor valamilyen negatív helyzetből „feljön nullára”. Ez egyáltalán nem kis dolog, ha figyelembe vesszük, hogy például a dohányzásról való leszokással valaki akár tíz évvel is meghosszabbíthatja az életét. Az ilyen fogadalmak egy látszólag negatív tartományban mozognak, azonban ez semmit nem von le annak az embernek a sikeréből, aki képes azt megtartani és beteljesíteni.

A fogadalmak pozitív tartományában inkább elérendő célokat találunk. Például „mindig is el szerettem volna utazni valahová, idén végre beteljesítem”. Ide tartozik az is, amikor valaki csak a munkájának élt és sosem valósított meg valami hobbit, amire ebben az évben már időt kíván szánni. Vannak aki munkahelyi előrelépést, valamilyen szakmai cél elérését tűzik ki a maguk számára.

Így megkülönböztethetünk az élet különböző szeleteire vonatkozó újévi fogadalmakat, mint például saját magára, a családra, egy kisebb közösségre, valamely nagyobb közösségre, akár egy országra vagy az emberiségre vagy akár az élővilágra vonatkozó fogadalmakat. Az utóbbiak elég ritkák, de miért is ne vehetné valaki a fejébe, hogy ebben az évben elindít valami mozgalmat, ami megmenti a tengeri állatokat attól a sok műanyagtól ami a táplálékláncba jutva a tengerekben már fajok nagy számának kihalásával fenyeget.

A fogadalmak kétfelé oszthatók aszerint is, hogy közzéteszi valaki, vagy csak magában dönti el. A bátrabbak, az önbizalommal telibb emberek elmondják másnak vagy másoknak, hogy mit terveznek megvalósítani jövőre. Ebben persze segíti őket, ha nem azt a reakciót kapják barátaiktól ismerőseiktől, hogy „már tavaly is megfogadtál valamit és mi lett belőle?”

Vannak, akik eddig élettapasztalataik alakulása miatt, inkább csak magukban hoznak egy döntést a jövőre vonatkoztatva, sőt vannak olyanok, akik egyenesen úgy gondolják, hogy ha kimondanák a vágyukat, akkor az biztosan nem valósulna meg, hanem mint egy fuvallat tovaszállna.

A fogadalmaknak több egyéb csoportosítása is létezik még, azonban ezek egyike sem döntő abban, hogy ezekből mi valósul majd meg és mi nem.

 

A fogadalmak megvalósulása

Felvázolhatnánk idegen szavakkal jól megtűzdelt személyiség-elemzéseket annak alátámasztására, hogy kinek milyen múltja miatt nem valósulnak meg jövő évi tervei, azonban a célok megvalósulásának vagy kudarcának vannak hasonló elemei, működési mutatói.

Anélkül, hogy mindenre kitérnénk emeljünk néhány fontos dolgot, melyek igen jellemzőek a jelen civilizációs körülmények között. Nagyon sokan vágynak valaminek a megvalósulására, de (A) kevesen tesznek érte (el sem indulnak) és (B) még kevesebben kitartóak, amikor akadályokkal találják magukat szemben azon az úton, melyen elindultak.

Az emberek persze nem születnek eleve vesztesnek, tehát olyannak, hogy semmit sem vagy túl keveset tesznek a céljaikért (A), és a leggyakrabban az sem eleve elrendeltetett, hogy a legtöbb dolog sikerül nekik, amibe belefognak (B). Valamennyit számít a velünk született tehetség, de a neveltetés és a későbbi élettapasztalatok azok, melyek miatt az emberek leginkább korlátozzák vagy akár meg is akadályozzák saját sikereiket.

Amúgy azt hihetnénk annál már nincs lejjebb, hogy el sem indul valaki a céljaiért (A), pedig ennél van rosszabb állapotban is ember. Ő az, akinek nincsenek céljai, végső esetben akár egyetlen egy célja sincs.

 

Felelősségünk egy újabb évben

Az emberek különböző élethelyzetből indulnak akkor, amikor elterveznek valamit, amit megvalósítanának az új évben. Ezért nem is hibáztatható senki sem azért, mert külső szemlélő számára kisebbnek tűnő célt tűz ki maga elé. Igazságosabb, ha mindenki tervét, jövőjét saját maga jelenével hasonlítjuk össze.

Ez a kérdés valaki fogadalmaival és azok megvalósításával kapcsolatban: Előrébb tud majd lépni a saját jelenéhez képest? Igen? Akkor gratuláljunk majd neki. Derék dolog. Ne várjuk tőle, hogy valaki más céljaihoz mérhető célokat érjen el, mert akkor mindig hátrányban érzi majd magát és az is lehet, hogy azért van kátyúban az élete, mert túl sokszor kicsinyelték le – családjában, párkapcsolatában, munkahelyén vagy máshol – már idáig is azt, amit elért.

A legkevesebb, de egyáltalán nem elhanyagolható, amit mások boldogságáért az ő újévi fogadalmaik vonatkozásában tehetünk, az az, hogy mi magunk nem kérdőjelezzük meg fogadalmukat, még akkor sem, ha ugyanazt már tavaly is megfogadták és eredménytelenül.

Van felelősségünk azzal kapcsolatban, hogy mi magunk miben és mennyit fejlődünk, haladunk.

Egy ennél is magasabb szintje a felelősségnek az, amikor másoknak is segítünk abban, hogy az ő céljaik is teljesüljenek – így élni már egy igazán önzetlen szintje lenne a létezésnek és vannak, akiknek sikerül.

Ez a fajta önzetlenség valóban nem gyakori egy olyan társadalomban, ahol a hírekben inkább az jelenik meg, hogy másokon áttaposva, igazságtalanul előnyösebb feltételek mellett hogyan juthat valaki gyorsabban előre, mint mások. Megnyugtatásul azok számára, akiket esetleg felzaklat az előző mondat, álljon itt ez: Arról azonban nem szólnak a hírek, hogy mennyire alszanak jól az önzést mesterségüknek választók, ha ismernénk életük alacsony lelki „minőségét”, divatos szóval érzelmi intelligenciájukat, valószínűleg nem cserélnénk velük.

 

Lépések, akár a sakkban

Mi legyen hát a fogadalmakkal?

Kezdje el mindenki saját bátorsági szintjének megfelelően, de a lehető leghatározottabban megvalósítani, függetlenül attól, hogy igen, mindenben benne rejlik a kudarc lehetősége is, mert leginkább akkor vallunk kudarcot, ha ennek lehetőségére koncentrálunk ahelyett, hogy kitartóan, következetesen tennénk meg egymás után azokat a lépéseket, amelyek elvezetnek a célhoz.

Leegyszerűsítettnek tűnhet, de bármilyen cél megközelíthető több-kevesebb lépéssel.

A siker elérhető, ha valaki nem hagy ki lépéseket, nem cserél fel lépéseket és ami a legfontosabb, nem hagyja abba, hogy lépjen. (Utószó azok számára, akik majd „azzal jönnek”, hogy létezhetnek irreális, megvalósíthatatlan célok. Igen, ez valóban nem volt témája a fenti soroknak.)

 

A boldogság tanulható
Interneten keresztül elvégezhető boldogság tanfolyam személyes háttérrel támogatva

 

 

Hozzászólások

hozzászólás

Boldogság

Boldogság Magazin - Jó hírek, amelyekre szükség van.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük