Az eldobható nő – Alcím: tisztelegve 40-50 éves nők előtt

Ugye az alcím jobban tetszik?

Teljesen érthető, ha valaki nem szívesen olvasna el valamit, ami az eldobható nőről szól, hiszen ez így már önmagában is meghökkentő. Mivel azonban a közelmúltban már két általam nagyra becsült ismerősöm is hasonló és társadalmi mértekben is gyakori „megoldásba” keveredett, ezért nem hagyhatok valamit szó nélkül.

Nem szándékozom hamis magaslatról szóvá tenni ezeket, csak egyszerűen ezen a módon is jelzem barátaimnak és bárki ismeretlennek, hogy valami nem méltó hozzájuk.

A jelenség mintája az, hogy összekeverjük az élőt az élettelennel, az értékest az értéktelennel, és bár a jelenség évezredekkel korábban indult, az 50-es években gyakorlatias okokból vált jellemzővé. Akkoriban, amikor a gyorséttermekben már inkább megérte papír tányért és poharat használni, mint egy dolgozó bérét mosogatásra áldozni. Papír zsebkendő, műanyagtányér, villa, kés, kanál, alumínium tálca, alufólia, sütőpapír, 5 dolláros esernyő, papír kávés pohár, nejlon zacskó. Egyre több minden eldobható.

Minden eldobható, a nő is?

Jelen társadalmunk egyik fő jellemzője az eldobható tárgy. Már telefon is van ilyen. Amúgy már a tárgyakon is túl vagyunk. Van olyan fiatal munkavállaló, akinek 3 év alatt 8-10 munkahelye volt („és minden esetben a munkahely volt a hibás”), amiből arra következtethetünk, hogy van már eldobható munkahely is.

Az eldobható tárgyak korszaka előtt is előfordult, hogy egy férfi elhagyta a vele együtt korosodó feleségét egy fiatalabb nőért. Azonban ma, a „minden eldobható korszakban” meglehetősen általánossá vált. Házasság 20-30 évig, majd a férfi kitalálja, hogy ő olyan fiatalos és sármos, hogy jogosan néz egy fiatalabb, kevésbé ráncos nő után. Ezen a ponton már nem számít, hogy mennyi ideig boldog volt a házasságában, simán eldob akár 20 évet is.

Van okunk a válásra

Az emberhez a boldogság lenne méltó, nem pedig a boldogtalanság. Ezt felismerve sok nő és férfi dönt válás mellett. Naivitás viszont azt hinni, hogy a boldogság elsősorban attól függ, hogy a párunk mennyire tesz minket azzá. Ha egy házasságban mindketten nagy és őszinte figyelmet adnának a másiknak, nem pedig a másiktól várnák azt, akkor közös célok mentén előrébb jutnának.

Az megfigyelhető, hogy a férfi nem ám csak úgy kilép 20-30 év házasságból, hanem alaposan meg is indokolja, miért van ez rendben. Ezen a ponton hirtelen arról beszél, milyen pokol is volt az ő házassága az asszony jóvoltából. Meggyőzi ismerőseit arról, hogy az ő házassága már a kezdet kezdetén sem volt az igazi, „pedig ő mindent megpróbált”. A feleség pedig csodálkozik, mert ezt korábban a férje sosem mondta neki.

Mikor is hazudott ez a férfi igazából? Az első tíz év alatt, amikor nem jelezte, hogy bármi gondja lenne a feleségével vagy a második tízben, amikor zsörtölődött a párjával, de közben azt mondta semmi baj, vagy amikor eldobja a feleségét és azt terjeszti róla, hogy mindig is egy szörnyeteg volt? Talán végig hazudott és ma is.

Fiatal feleség

A szerelem keretében a testiség kellemes dolog. Ám az a gyanúm, hogy akik idősebb korukban ifjabb feleségre váltanak, azok mindig is csak egy testet „szerettek”, sosem a hordozóját. Aki nem tudja méltányolni párja ráncait, az fiatal korában is csak a feszes bőrt „szerette”, nem pedig egy személyt. A megrögzött materialistákat pedig kérem, ne beszéljenek bele a világba a női test esztétikájáról, ha valójában kizárólag csak a testek fizikája érdekli őket, mert amint hűségre kerülne sor, „ezt a másik szépséget” választják helyette.

Persze, akár fiatalabb feleségre is válthat valaki rendszeresen, de magányosan pusztul majd az ilyen még akkor is, ha lesz valaki mellette. Ez valószínű, de az is megeshet, hogy nem érdekli és nem is lesz tragikus számára a sors, amivel magát így ajándékozta. Csak arra emlékszik majd, hogy neki mindig is fiatal felesége volt. Talán így lesz, de azt sosem fogja megtudni, mitől fosztotta meg saját magát. Volt valaha egy őszinte, igaz érzelme? Nem volt? Az veszteség. Megtapasztalta a boldogságot hétköznapokon is nap mint nap, vagy csak a kivételes csillogással teli ünnepeken? Az első kétséges.

Vannak olyan örömök, melyek egyedül hűségből, önzetlenségből, kitartásból, a másik iránti szerelemből származnak. Van olyan boldogság, amit sosem lehet elérni ezek nélkül.

Jelzem, hogy az én barátaimhoz nem méltó elhagyni a feleségüket egy fiatalabbért. Nem tisztességes a feleséggel szemben és velünk többi férfival szemben sem, mert ezzel hozzájárulnak ahhoz az általánosításhoz, hogy „a férfiak már csak ilyenek”.

Nem ilyenek! Számos ismerősöm házassága hosszabb húsz évnél. A szóbeszéd azonban sajnos nem a hűségről, hanem a hűtlenségről pletykálkodik szívesen.

Mielőtt megkapom, hogy a nők sem különbek, megemlítem, hogy talán előfordul, de azért mégsem az a jellemző, hogy 45-50 éves nők hagyják el férjüket egy huszonéves „újdonságért”.

Mitől szép a nő?

Nincs a szépséggel semmi baj. Esztétika. Azzal sincs gond, ha valakire nem mondható, hogy szép – kezeljük helyén az értékeket, a lelkieket is, ne csak a külsőt, de mivel divatos a külsőről diskurálni, hát legyen, de kicsit másképp!

Kiolvashatom néhány beszélgetésből, hogy néhány ismerősöm úgy gondolja, nekem könnyű, mert fiatal, szép feleségem van. Erről annyit, hogy még kozmetikushoz se jár, sminket sosem használ, viszont 27 éve (, amióta ismerem) szépnek tartják meg őt saját szép szándékai és az én elismerő gondoskodásom. Örülök, ha szépnek tartják, de ennél fontosabb, hogy jókat nevetünk majd egymás ráncos kezét kézben tartva is, és örömmel tekinthetünk majd vissza közös életünkre, amiről már ma is elmondhatom, hogy az eddigi legjobb életem volt (már ha érdekel majd minket egyáltalán a múlt).

Hosszú életünk lesz így együtt? Sajnos nem, mert még ha „mért időben” 100 éve lenne is, ami jó, az az érzékelés számára gyorsan múlik, de nem cserélném egy olyan hosszú házasságra, ami azért tűnne végtelen hosszúnak, mert férj és feleség szenvedtetik egymást benne.

Házasság és egyetértés

Bár témánk most alapvetően a „fiatal és idősödő” körül forog, de mivel férjek gyakran azzal magyarázzák a fiatalabb nő felé fordulást, hogy nem értenek már egyet a felséggel, ezért pár szó az egyetértésről:

Való igaz, hogy egy jó házasságban a felek nem látják teljesen különbözően a világot, hanem sok mindenben egyetértenek. Azonban két ember, így egy házaspár nézőpontjai sem esnek egybe minden időben. Ez természetes, viszont ha valaki azt gondolja, hogy ebből nagy konfliktusoknak kell keletkeznie, akkor csak próbálja ki, milyen könnyen megcsodálható a másik nézőpontja, amikor ő eltérően látja azt, amit mi. Nem azért látja másként, mert meg akar minket őrjíteni, hanem csak azért, mert máshonnan szemléli ugyanazt, amit mi.

Amikor képesek vagyunk felfogni és teljes mértékben elfogadni, hogy az, akit szeretünk, teljesen másképp vélekedik valamiről, akkor ez rengeteg vidámság és csodálat forrása is lehet, – persze csak akkor, ha nem gondoljuk, hogy a miénktől eltérő vélekedése miatt ő teljesen más oldalon áll és belátjuk, hogy „Ő” ugyanolyan fontos, mint „én”. Semmivel sem kevésbé.

„Kapuzárási pánik”

Óriási. Ezt a sületlenséget, mint jelenséget találták ki arra, hogy ne legyen annyira felróható férfiaknak, ha kb. 50 évesen megcsalják feleségüket. Vannak olyan „szakértők”, akik mivel nem találják egy-egy emberi viselkedés igazi gyökerét, ezért elnevezik a jelenséget valami hatásvadász kifejezéssel vagy idegen szóval, rosszabb esetben pedig az agy működésének tulajdonítják.

Amúgy könnyen felismerheted ezeket a szakértőket arról, hogy hozzáértésüket és akadémiai színvonalukat nem közérhetőséggel, hanem azzal bizonyítják, hogy mondandójukat teleszórják a többség számára ismeretlen szakkifejezésekkel, idegen szavakkal és tudományosnak tűnő mozaikszavakkal. Még arról is felismerheted őket, hogy két személy ezek közül ugyanarra a lelki problémára két különböző megoldási javaslatot adna – ennyire tudományosak.

(Kapuzárási pánik: Egyik jelentése az, hogy egy középkorú férfi fiatalabb nővel cseréli fel vele közel egykorú párját. Ezzel gyakran együtt jár, hogy életkorához képest szokatlan, korábbi életétől eltérő dolgokkal kezd foglalkozni, olyanokkal, melyek inkább fiatalabbakra jellemző, például fiatalosabban öltözködik vagy nagykanállal kezdi habzsolni az életet úgy, hogy közbe nincs figyelemmel arra, milyen hatással van ezzel az eddig a környezetében lévő személyekre. A kapuzárási pániknak létezik nőkre vonatkozó meghatározása is.)

Úgy néz ki, hogy akiknek hobbijuk a nőkhöz való etikátlan hozzáállás, azoknak jól jön, hogy ők nem felelősek a hűségért, hanem az agyuk, és olyan ál-jelenségek, mint például a „kapuzárási pánik”. A korosodó férfi ezen jelenségét kapuzárási pániknak nevezni amúgy még rendben volna, hiszen miért ne nevezhetnénk el így, ha valaki így találta jónak. A gond az, hogy csak elnevezte, de nem ment tovább azon a vonalon, hogy ezt etikai kérdéssé tegye. Miért nem? Talán mert ő maga is “gyakorlója a kapuzárási pániknak”.

Mivel segíthetsz egy férfinak?

Visszaérve a főtémához: az Interneten és különösen közösségi oldalain rengeteg olyan bejegyzés található, amin 40 éves nők azt kérdezik, mihez kezdjenek most, hogy férjük ennyi év után elhagyta őket egy fiatalabb nőért. (Arra most ki sem térek, hogy érthetetlen, miért gondolja valaki úgy, hogy 40 évesen egy nő nem tündöklésének korában van – hacsak nem valóban annyira igénytelen saját magával.)

Most itt nem az elhagyott feleségeknek szeretnék válaszolni, bár megérdemelnék a jó tanácsot, ám beszéljünk inkább a férfiakról, még inkább: beszéljünk velük. (1) Mondjuk el nekik, hogy ez a „sablonos” döntés és egy fiatalabb „dekoratív nő” nem növeli önbecsülésüket, hanem inkább következménye önbecsülésük elvesztésének. (2) Aki ilyen módon leértékeli elmúlt 20-30 évét, az már előre elveszti a következő 20-30 fontosságát is. (3) Ahelyett, hogy a testek öregedésére fogná a dolgot, nem lenne egyszerűbb helyrehozni azt, ami valóban elromlott – ezt pedig nem a női testben kellene keresni, hanem inkább a tettekben, s talán mindkettejük korábbi és rejtve maradt tetteiben.

Egy kérdés a válásról

Mindezen súlyos sorok után; ne lenne akkor joga egy férfinak ahhoz, hogy váljon? A válasz egy sokak által kedvelt film híres mondta után szabadon: „Joga azért lehet hozzá!” Legyünk igazságosabbak: következő házasságának minősége lesz a válasz utólag arra, hogy járt-e neki még egy esély. E mellett mindenkinek jót tesz, ha párkapcsolatában is minél inkább be tudja tartani Az út a boldogsághoz könyv 19. elvét, ami így hangzik:

“Próbálj nem tenni másokkal olyan dolgokat, amelyeket nem szeretnéd, ha ők tennének veled!”

© 2017. Boldogság Magazin

 


Feliratkozás a Boldogság Magazin tanácsadójának hírlevelére

Hozzászólások

hozzászólás

6 thoughts on “Az eldobható nő – Alcím: tisztelegve 40-50 éves nők előtt

  • 2017-06-24 at 12:01
    Permalink

    Sajnos van ennek másik oldala is! ismerősi körömben az utóbbi időben inkább az dívik, hogy a nő gondolja másként, és ebben a korban új életbe akar vágni, ”élni akar”, ahogy ő fogalmaz… és sok esetben otthagyja a családját, gyermekeit és elmegy, akár messzi idegenbe is… Erről, ezekről miért nem beszélünk??

    Reply
    • 2017-06-24 at 14:28
      Permalink

      Igazad van, nőkkel is előfordul. Csak a gyakoriság még nagyobb a férfi oldalon. Ettől még valóban megérdemelne egy írást a férjét lecserélő nő és a férjén élősködő “plázacica” is.

      Reply
  • 2017-06-28 at 03:28
    Permalink

    Kedves Ferenc!
    Szép írás,sok “igazsággal”, szépséggel “fűszerezve”,ami mégis sok kérdést felvetett bennem!
    Valahogy keverednek benne bizonyos fogalmak: “eldobható házasság”-nak nem nevezhetünk 20-30 éves kapcsolatot! Ennyi időt csak akkor bír ki, ha mindkét részről van tolerancia benne, s ha mégis véget ér, egészen biztos, hogy mindkét fél “hibás” emiatt. Aki eldobhatónak tekinti az érzelmeket, az nem tart ki ilyen sokáig..

    A női egyenjogúsági mozgalmat annak idjén a Rockefeller-alapítvány azért támogatta, mert a nők “munkába” állításásával nőtt az adófizetők száma, viszont a női/férfi szerepek jelentősen megváltoztak.
    Egy szolga nem tehet királynővé egy nőt! Azt csak egy király teheti meg…
    Vagyis, másképpen fogalmazva, hogyan lehetne felállítani egy bizonyos “etalon”-t arra nézve, hogy “meddig nagylelkűség, és mettől megalkuvás”, amit megteszünk egy kapcsolatért?
    “egy fiatalabb „dekoratív nő” nem növeli önbecsülésüket, hanem inkább következménye önbecsülésük elvesztésének” – mitől veszítheti el egy férfi az önbecsülését?

    A férfiak válnak gyakrabban? Lehetséges, viszont ez abból is eredhet, hogy a nők mind a mai napig szívesebben választják a “biztos rosszat” a “bizonytalan jó” helyett, a statisztikák szerint…

    Reply
    • 2017-09-10 at 19:40
      Permalink

      Kedves Imi!Köszönöm, hogy írt. Talán furcsa, de semmire, amit írt nem írnék ellenvéleményt, mivel azok valós jelenségek. A címre írt felvetésére azt válaszolom, hogy valóban: nem hogy 20-30 év nagy teljesítmény, hanem ma már annál jóval kevesebb is. És jól látja, amikor egy hosszú kapcsolat égetért, akkor már mindketten elég sokszor elmulasztották rendbe tenni akkor, amikor még lehetett volna. Természetesen adott az emberi szabadság és és náha értehtő az a szomorú megoldás, amit mindketten mégis a legjobbnak látnak. Mindössze azt mondhatom, hogy kár nem megbecsülni, ha már majdnem egy életen át kitartottunk valakivel egymás mellett, hiszen mennyivel nagyobb dolog, mint a ma már gyakori egy napos vagy egy hetes kapcsolatok.

      Reply
  • 2017-06-28 at 04:15
    Permalink

    Én hagytam ott a férjemet és költöztem el a 3 fiammal 10 évi házasság után. Akkor jöttem rá, hogy exem hazugságait nem tudom tolerálni. Ha valaki 10 éven át hazudik, és totál nem érdekli, mi van a másikkal, miért kéne vele maradnunk?

    Reply
    • 2017-09-10 at 19:41
      Permalink

      Kedves Zsuzsanna! Jogos, amit ír, és biztos vagyok benne, hogy amíg volt értelme, addig Ön meg is próbálta a dolgot egyben tartani. Ha annyi ideig nem volt változás, akkor pedig tényleg tenni kellett valamit. Köszönöm, hogy írt!

      Reply

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

20 − négy =

design by Honlapdiszkont

http://www.mrsewig.com/ black wigs short