A szerelem megmentése
Meg lehet menteni egy szinte végérvényesen elrontott kapcsolatot?
Vissza lehet szerezni azt, akit bár szerettünk, de goromba szavakkal elűztük magunktól, majd ő ezért szakított velünk? A következő valós történeten keresztül egy helyrehozhatatlannak látszó szerelem gyors megmentésébe nyerünk betekintést.
Egy huszonéves lány ismerősömön láttam, hogy valami nagyon leköti a figyelmét és hozzá képest szokatlanul rossz kedve volt. Megkérdeztem, volna-e kedve elmondani mi történt?
Bár nem volt könnyű dolga szavakat találnia arra, ami ezt a szomorúságos helyzetet létrehozta, végül elmesélte, hogy alaptalanul sértegette a barátját. Ezt olyan „alaposan” végezte, hogy a srác – bár szerette őt –, végül szakított vele. A lány persze ráébredt, hogy túlfeszítette a húrt és hamarosan megpróbálta kibékíteni a fiút, de annak még mindig fülében hangoztak a lány korábbi szavai és esze ágában sem volt újrakezdeni vele.
Kérdések a szerelem megmentéséhez
Végül a barátja annyira elzárkózott a folytatástól, hogy a lány telefonhívásait sem fogadta már. Facebookon ugyan sikerült csetelniük, de csak egyre reménytelenebb lett a helyzet.
Ekkor beszéltem a lánnyal, aki mondta, hogy nincs semmi reménye már az újrakezdésre, mert a fiú hallani sem akar erről, teljesen befejezettnek tekinti kapcsolatukat.
Két dolgot javasoltam neki. Bár tudtam, hogy az első is elég lehet, biztonságból egy második lépést is vázoltam neki. Mindkettő nagyon egyszerű volt.
Mivel Facebookon még tudott üzenni a fiúnak, először ezt kellett megkérdeznie tőle:
„Amikor még nem voltam a tiéd, akkor mi volt az, amit értékesnek tartottál bennem?”
A fiú valóban vissza gondolt arra, és hiszed vagy nem, azonnal megenyhült és folytatni akarta a kapcsolatot és találkoztak is.
Miért működött ez a nagyon egyszerű kérdés? Azért, mert minden boldogság alapja egy cél, a kérdés pedig pontosan erre a célra helyezte vissza mindkettejük figyelmét – és nehogy azt hidd, hogy azzal, hogy a lány feltette a kérdést, ő maga nem gondolkodott el rajta. Persze itt fontosabb volt, hogy a fiú emlékezzen a célra és ez sikerült is. Így nem is volt szükség a második kérdésre.
Működne ez minden kapcsolat esetén? Nem, mégpedig olyan arányban nem, amilyen arányban csak saját érdekeik vezettek korábban oda, hogy összejöjjenek. Sok esetben viszont megoldást jelentene. Ez a példa nem jelenti azt, hogy egyedül így állítható helyre egy párkapcsolat, már csak azért sem, mert számtalan módon mehet tönkre, de elég jól mutatja, hogy látszólag bonyolult párkapcsolati problémákra is léteznek egyszerű megoldások. A megoldás minimuma az, hogy legalább a pár egyikének szándéka legyen megmenteni a szerelmet.
A módszer mögött
Említettük, hogy ez a módszer abból indult ki, hogy a boldogsággal általában összefüggésben van egy cél. A párkapcsolat efféle helyreállítása azonban egy még mélyebb lelki Az itt említett módszer működésének azonban van háttere. Ez a lelki tényező az, hogy amikor valaki nem ésszerű döntést hoz (az említett példában nem tűnt elegendő indoknak a fiú részéről a végleges szakításhoz a lány viselkedése), akkor nem teljesen a jelenlegi helyzet, hanem többé-kevésbé valamilyen múltbeli tapasztalatai alapján dönt. Nyilvánvaló, hogy a legjobb döntéseket a jelenleg fennálló helyzet minél jobb ismeretében hozhatjuk. A múlt tapasztalatai lehetnek hasznosak, ezt senki sem vitatja. A fiúnak azonban vissza kellett helyeznie a figyelmét a távoli múltból legalább a közelmúltra, s itt is egy olyan időpontra, amikor boldog volt ezzel a párkapcsolattal.
Sajnos szerelmes párok gyakran járnak úgy, hogy valami konfliktus idején egyikőjük a fejébe veszi, hogy ő márpedig nem folytatja tovább ezt a kapcsolatot. Az, hogy ilyen gondolat fogalmazódik meg valaki fejében, nem jelenti azt, hogy a szerelem ne lenne helyreállítható. Amikor viszont a pár egyik tagja úgy „teszi véglegessé” döntését, hogy elkezd helyrehozhatatlan károkat okozni, akkor általában már késő. Mostani történetünkben mondjuk a lány mérgében, amiért a fiú szakítani akart vele, tovább ronthatott volna a helyzetén, újabb goromba megjegyzéseket tehetett volna, de ami még inkább végzetes lett volna az az, ha a srác annak érdekében, hogy megerősítse döntését összejön valaki mással.
Egy párkapcsolati előadás után azt kérdezték tőlem, hogy hogyan kell tapintatosan szakítani. Nem állítom, hogy nem jöhet el egy ilyen pont egy pár életében, azonban a kérdés nem a lényegre helyezi a figyelmet. Bár egy kérdést nem lehet minősíteni, hiszen valaki pont azért fogalmazta meg, mert arra vár választ, de látni kell, hogy a probléma nem ott van, hogy hogyan szakítsunk, hanem jóval korábban keletkezett, amikor hagyták kihűlni a szerelmet. Valamiért nagyon sokan azt gondolják, hogy a szerelemnek magától kellene „forrónak” maradnia. Érdekes, hogy senki sem várná el, hogy egy meglökött hinta a világ végéig himbálóddzon, de azt nem mindenki tudja, hogy a szerelmet táplálni kell. Amikor véget ér a szerelem kialakulásának idején még természetes kedvesség, figyelmesség, vágy az együtt létre, akkor maga a szerelem ér véget! Ebből könnyen kiolvasható, hogy mi a teendő. A szerelem fenntartására persze vannak jól működő apróbb és nagyobb technikák, de ez túlmutat az említett történeten. Térjünk hát vissza ide.
Mi lesz a boldogsággal?
Mit tehetett volna a lány, ha első kérdésére a fiú azt mondta volna, hogy semmilyen értékeset nem látott benne. Ez csak annyit jelentett volna, hogy a fiú valójában egyáltalán nem gondolt vissza szerelmük kialakulásának idejére és így arra sem, hogy mi értékeset látott a lányban. Amikor egy ilyen alapvető fontosságú dologra kérünk valakit, akkor nem árt, ha az viszonylag higgadt lelki állapotban van. Egy dühös embertől feleslegesen kérnénk ilyet, azért sem fogja megtenni azt, amire kérjük. Az időzítésnek tehát van jelentősége.
Mi lett volna, ha a kérdést a fiú készségesen megválaszolta volna, de az mégsem vezetett volna azonnal sikerre? Nos, erre volt egy második kérdés, amit ebben az esetben nem kellett használni, s ez valahogy így hangzik: „Ugyanaz, amit akkor értékesnek láttál bennem, hogyan lehetne értékes számodra ma is?”
A szakítás végző fiú passzivitása megszilárdíthatná a rossz helyzetet, ezért ez a második kérdés azért működőképes, mert megoldásra kérdez, a megoldáson való gondolkodás pedig cselekvést eredményez. Elmondhatjuk, hogy a 21. századi emberrel az egyik fő gond, hogy túl sokat agyal és ehhez képest keveset cselekszik – tisztelet a kivételnek. Elektronikus kütyüket használ kommunikációra és háttérbe szorítja a személyes találkozásokat. Cselekvéseit is „elmében végzi” és mégis elhiteti magával, hogy cselekszik.
A harmadik kérdés rejtély
Van harmadik kérdés is, ha az első kettővel sem értünk volna célt? Persze, van és elég ütős! Ezt azoknak mondja el a boldogság-tanácsadó, akik ezt megkérdezik tőle, a legtöbb esetben pedig működik az első kettő.
A szerelem nagy részt lelki dolog, de ha fenn akarjuk tartani, akkor a valóságban, nem pedig fejben kell történnie a kedvességnek, gondoskodásnak, rajongásnak, figyelmességnek, … . Ugye milyen szép fogalmak, de ha csak fejben játsszuk, akkor a párunk semmit sem tapasztal majd ebből, a végén pedig könnyen megkaphatjuk, hogy „sosem szerettél igazán”, mi pedig csak nézünk majd meglepetten. Senki sem gondolná, hogy a szexről elég elmélkedni. Akkor miért lenne ez másképp a kedvességgel, az odaadó viselkedéssel, a társunk csodálatával – ezeknek is a gyakorlatban kell megvalósulniuk.
Visszatérve a téma lényegéhez: bármilyen logikusnak is tűnik, ne vegyük készpénznek, ha valaki szakítani akar. Általában ennek közlése után is van még remény helyreállítani a szerelmet.
Segíts Te is másoknak együtt maradni, ha azt látod, hogy éppen tönkreteszik kapcsolatukat, házasságukat!
